Este 6-kor kezdődött az este, egészen 8-ig, a végéig maradtunk. Nagyon sokféle nemzet volt ott, de sajnos sokan nem jöttek el. Az én csoportomból csak Alice, a kínai hölgy volt ott, aki már vagy 20 éve él Angliában. De Angela, a férje, Andrew (ők új-zélandiak), Hannah, a másik angol tanárnő ott volt, így legalább volt, akit ismertem. Többen voltak olyan bátrak, odajöttek, beszédbe elegyedtek velünk, Gergő és Dóri is egész jól elboldogult az alapkérdésekkel és -válaszokkal. A kicsik játszottak a játszósarokban, színeztek, rohangáltak az asztalok között.
Bandi a mákos gubán kívül nem is evett meg semmit. Timi üres uborkát, paradicsomot és persze sütit evett. Kata próbált ezt-azt kóstolni, de ő is inkább a mákos guba mellett döntött. Dóri, Gergő és én elég sok mindent kipróbáltunk, de sokat a tányéron hagytunk, egyszerűen nem ízlett vagy kifejezetten ehetetlen volt. Bandi azt mondta a chow chow nevű ételre, hogy az tuti csaucsau, és kutyából van, ő abból nem kér... Valóban érdekes nevű ételek voltak, de a nevüknél a kinézetük volt még érdekesebb.
Meglepően sok országból járnak ebbe a központba angolra, kaptunk egy tesztet, zászlók voltak egymás alatt, hozzá kellett párosítani az országokat. A magyar zászlót sajnos lefelejtették, ezért többször is bocsánatot kértek, és először kaptunk az édességből is emiatt...
A következő országok zászlajai szerepeltek: Nepál, Nigéria, Ghána, India, Sri Lanka, Dánia, USA, Dél-Afrikai Köztársaság, Jamaica, Brazília, Új-Zéland, Egyiptom, Irán, Elefántcsontpart, Lengyelország, Pakisztán, Marokkó, Kína, Banglades, Dél-Korea, Anglia, Skócia, Algéria és Guadeloupe - ez utóbbiról fogalmam sem volt, hogy mi és hol van... 6 hibát vétettünk, de azt hiszem, ezzel magasan a legjobbak voltunk.
Angelának nagyon tetszettek a gyerekeink, főleg Kata, aki le sem szállt róla. Szó szerint. Ugyanis Angela elkövette azt a hibát, hogy a hátára vette és így hurcolta körbe-körbe a teremben, amit aztán Kata követelt újra és újra. Angela azt mondta, olyan tüneményes a lányom, hogy hazaviszi. Katának fordítottam, aki bőszen bólogatott erre. Majd amikor közöltem, hogy csak vicceltünk, elkezdett sírni, zokogni, és teljesen vigasztalhatatlan lett, hogy ő nem kell Angelának, pedig ő hazamenne vele... Tényleg tünemény volt.
Mivel nem tudtam előre, hogy milyen evőeszközök lesznek, vittünk magunkkal süteményesvillákat, de mint kiderült, ezekre nem volt szükség. Így Dóri bedugta a kabátja zsebébe, és a többiekével együtt a fogasra akasztotta. Amikor indultunk haza, erről elfeledkezett, lekapta a kabátját, és az összes villa csörömpölve a földre esett. Persze mindenki minket bámult, amint lopjuk a villákat, mi meg csak idétlenül vihogtunk, félig zavarban, félig a saját hülyeségünkön röhögve...
Nagyon jól éreztük magunkat, kellemes este volt. Egy adag mákos guba megmaradt, hazahoztuk és másnap reggel megettük a maradékot. Sajnos hétfőn nem voltam angolon (beteg lettem), így nem tudom, vajon jól kibeszéltek-e a többiek, és Angela és Hannah vajon miket mesélhetett. De majd jövő hétfőn megtudom, remélem, addigra végre meggyógyulok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése