Csütörtökön kilyukadt az autó bal hátsó kereke. Teljesen lapos lett, megpróbáltam felfújni, de csak úgy süvített ki a lukon a levegő. Vagyis végleg tönkrement. Gondoltuk, semmi vész, veszünk egy másikat, kicseréljük. DE. Eddig a két elsővel mindig gond volt, eresztettek, kétnaponta fújattuk a benzinkúton, így célszerű mindjárt mind a négyet cserélni - persze aranyárban. Ráadásul a négy csavarból három normál kerékcsavar, amit a hagyományos csavarkulccsal ki lehet tekerni, a negyedik pedig minden autónál speciális, és majdnem minden autónál más is, ezekhez gyártanak külön fejet, amit rá kell tenni a csavarkulcsra, és így kicsavarni. Nos, ez nekünk nem volt meg. Lehet utánrendelni, de ennek kódja van, amit persze szintén nem tudunk. Van olyan cég, amely a tulaj kifejezett kérésére vállalja a kerék leszedését, és új feltételét - de ez már iszonyú drága. Majdnem annyi lett volna a négy kerék, mint maga az autó volt. Lehetőségként felmerült, hogy kifizetjük a kerékcserét, és akkor a négy kerék többet ér majd, mint az autó, vagy veszünk egy másikat.
A helyzetet megkönnyítette, hogy az államtól végre valahára kaptunk némi pénzt (nem a családi pótlékot még), sok-sok hónap után először. Gondoltuk, veszünk részletre egy jobb, újabb autót, és mindjárt olyat, amelybe mind a hatan beleférünk. Eddig, ha menni akartunk valahova, vagy nem mentünk, vagy Szabolcsékat megkértük, jöjjenek ők is, és a két autóba befértünk mindannyian. Kiderült, hogy nem olyan egyszerű "hitelt" kapni. Ugyan itt nincs hosszas elbírálás, beadandó papírok, igazából semmi, egész egyszerűen diszkrimináció van. A jogosítványunk (mindkettőnké) újfajta, érvényes az Európai Unióban, így itt is. Kérhetnénk UK-jogosítványt, egész egyszerűen be kell menni a postára, kitölteni egy nyomtatványt, befizetni x összeget (nem is sokat), és pár napon-héten belül megkapja az ember lánya a jogosítványt. Nem kötik semmilyen vizsgához, feltételhez, de pénzkidobásnak tartjuk, hisz a sajátunkkal is vezethetünk. Ennek ellenére az egyik ok, amiért nem adják részletre az autót, az az, hogy nem UK-jogosítványunk van, hanem "csak uniós". Okként mondták még többek között (más cégnél), hogy nem vagyunk elég régóta itt, sem az országban, sem a városban, sem Bandi a munkahelyen, vagyis elutasításra okot bőven tudnak mondani, valószínűleg egész egyszerűen külföldiek vagyunk, és mint ilyenek, nem megbízhatóak.
De végül csak találtunk megoldást, és autóhoz jutottunk. Íme, a gyönyörűség:
Szabolcsék annak idején, a költözéskor a házzal együtt vettek több dolgot is, amit a tulaj otthagyott. Aztán némelyikről kiderült, hogy mégsincs szükségük rá, kérdezték, esetleg nekünk kell-e. Egészen pontosan egy galériaágyról és egy tévéről van szó. A galériaágy Gergőnek tökéletes, az oldalában szekrény, alatta íróasztal, fiókokkal, polcokkal, pont passzol a szobájába, ráadásul az ő ágya még a költözés előtt tönkrement, így már régóta gondolkodtunk egy ágycserébe. A tévét igazából nem akartuk, de kiderült, hogy beépített dvd és videó van benne, ráadásul egy fali tévétartó állvánnyal együtt adják, mégis megvettük. A kicsiknek így Bandi ma felfúrta a falra a tévét, és nincs felesleges állvány, dvd, nem tudnak semmit nyomogatni, egyre szépül a szobájuk. Az elmúlt időszakban vettünk itt-ott polcos, könyves, fiókos szekrényeket, lassan már egész lakásformája lesz a háznak, a szobáknak, fogynak a kartondobozok, szép lassan minden a helyére kerül.
Ha minden jól megy, egy-két hét múlva függönyöket is beszerzünk (végre találtam), szépen megvarrom mindent, felrakom, és akkor sikerül végre otthonossá varázsolni a házat (az adott kereteken belül persze).
Sokan tudják, de van, aki még nem: csütörtökön utazom haza 5 napra (4,5). Kimondhatatlanul örülök neki, csak a repülőút ne lenne... Napok óta repülős rémálmaim vannak, pedig nagyon igyekszem nem a repülésre gondolni, hanem az otthonlétre. Azt hittem, ez a sok nap elég lesz mindenkit végiglátogatni, elbeszélgetni barátokkal, rokonokkal, bulizni stb., de akárhogy számolgattam, nem jut mindenkire időm. Sok olyan ember lesz, akit nem fogok tudni meglátogatni, és nem rangsorolás alapján megyek el senkihez. Próbálom beosztani az időt, és csak lazítani, nem görcsölni azon, kit, mikor és miért nem látogatok meg. Így MOST kérek elnézést mindenkitől, akivel most nem fogok találkozni, tavaszra, nyárra tervezek, tervezünk egy újabb utazást, akkor bepótolom mindazt, amit most elmulasztok. Feltéve, ha még egyszer az életben repülőre ülök...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése