Timi és a lovak, no és Mr. Garnham

Lómániás kislányom az elmúlt hetekben többnyire jól viselkedett, így kitaláltam, hogy keresek neki a környéken egy lovasiskolát, járjon el lovagolni. Illetve először nézzük meg, próbálja ki, ugyan már ült lovon többször is, de mérjük fel a terepet. Nem túl messze találtam egy lovasiskolát, írtam nekik e-mailen, válaszoltak is, hogy bármikor mehetünk a hét hét napján, amikor nekünk jó. El is mentünk 21-én vasárnap megnézni, ahol ott a helyszínen közölték, hogy nem úgy van az, előre le kell foglalni a dátumot. Ezt írhatták volna, mert akkor mindjárt foglaltam volna egy időpontot. Timi eléggé csalódott volt, de ott helyben kértünk csütörtök (25-e) délutánra egy időpontot. 20 perc 12 font. Nem olcsó, de legalább iszonyú drága. De azt hiszem, ha végre Timit sikerülne rávenni arra, hogy jó kislány legyen - cserébe megérdemli a lovaglást, hiszen ez a legfőbb dolog, ami őt érdekli. Folyamatosan olvassa a lovaskönyveit, tisztában van a lófajtákkal, a szerszámokkal, a ló orrának mintáival, nagyon sok mindennel, már csak a tényleges lovaglás hiányzik.
Számolta vissza az órákat, már hétfőn kikészítette, milyen ruhában megy lovagolni, nem is tudott másról beszélni. Csütörtök délelőtt telefonáltak a lovasiskolából, hogy elromlott a világítás a pályán, és mivel délután már sötét van, tegyük át az időpontot máskorra. Szombat 10 órát beszéltünk meg. Timit vigaszajándékkal kellett kárpótolnom, amit összekötöttünk Kata névnapi ajándékával, egyszerűen bementünk a Tescóba, és választhattak bármit - mindketten egy újságot választottak, a hozzá járó ajándékkal együtt.
Szombat reggelre leesett a hó.

Nem sok, mint a képeken is látszik, nem is tartott sokáig, de arra pont elég volt, hogy a lovakat ne engedjék ki, mert megcsúsznak. Így - ha már odamentünk - Timi félórán keresztül lovakat kefélt, szerszámok neveit tanulta, és megtanulta feltenni a lóra a nyerget (pónira), rátenni a zablát, kengyelt, mindent - ezeket többször is. Amikor eljöttünk, és realizálódott benne, hogy megint nem ülhet lóra, elsírta magát. Vigasztalhatatlan volt. Szerdán megyünk újra - aznap ugyanis a kicsiknek nincs iskola -, nagyon remélem, vagy nem esik a hó és tud lovagolni, vagy akkora hó esik, hogy kárpótlásul ló nagyságú hóembert tudunk majd építeni.
Korábban már írtam, hogy Mr. Garnham elmegy. Ma kiderült, hogy holnap van utoljára. Miss Alderman, aki helyette lett volna, az ország más részén kapott munkát, így egyelőre az igazgatóhelyettes, Mr. Burnage veszi át a harmadikosokat. Meglepő volt, hogy Mr. Garnham ilyen váratlanul megy el, és erről csak ma kaptunk értesítést, nem tudom, mi állhat a háttérben, de nagyon sajnálom. Timi nagyon megszerette őt, de valamennyire vigasztal, hogy Mr. Burnage nem teljesen ismeretlen számukra, sok időt tölt minden osztályban, így Timi őt is ismeri, sőt, szereti is. Remélem, Timit nem viseli meg annyira a változás, hogy megint elkezdődjenek (vagy felerősödjenek) a magatartásproblémák, mert a lovaglást semmiképp nem akarom elvenni tőle...