Kedd reggel, amikor vittem Katát a suliba, feltűnt, hogy több teaching assistant (tanársegéd-szerű) is van az osztályban. Akkor kerülnek oda, ha valakinek speciális igénye van (hallássérült, autista, nem beszéli a nyelvet stb.). Az egyik hölgy odajött hozzám, és azt mondta: szia! Hirtelen nem voltam képben, hogy mi is van pontosan. Mint kiderült, Anita várhatóan az év végéig segédkezik az egyik kisfiú mellett, és teljesen véletlen - Kata szempontjából -, hogy magyar. Így Katának van segítsége, ha valamit nem tud elmesélni, bár, hogy őszinte legyek, Kata kezdte megszokni az angol beszédet, de így most egész nap Anitán lóg, hiszen vele tud beszélgetni. De Anita nem miatta van ott, és Katának sem segít, ha csak magyarul akar megszólalni. Gondolom, megszokják egymást, és Kata visszailleszkedik a többiek közé, hagyja Anitát majd dolgozni.
Ma, szerdán nyílt délután volt (open classroom), a szülők bemehettek megnézni, gyermekük hogy tanul számolni, különböző játékokkal, saját kezűleg gyártott segédeszközökkel gyakorolhatták (gyakorolhattuk) a számolást, összeadást. Nagyon ügyesek voltak a gyerekek, a szokásosnál több szülő vett részt ezen az alkalmon (volt már hasonló, olvasás témakörben). Kata húszig el tud számolni angolul, az összeadás (maga a mondat) még nehezen megy neki, de hihetetlenül sok szót megért, ki tudja magát fejezni, és sokszor kijavítja a kiejtésemet. Ő még abban a korban van, amikor még nem beszél tisztán, kicsit raccsol, kicsit selypít, nem ejti tisztán a hangokat, vagyis tökéletesen megfelel az angol nyelv kívánalmainak. Ilyenkor eszembe jut, hogy szegény Timi, három évig járt logopédushoz, hogy pörgősen tudja ejteni az "r" betűt, szépen mondja az "sz" betűt, és mire megy itt vele...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése