Francesszel két hete pénteken elmentünk csavarogni. Előtte pár nappal voltam nála, kávéztunk, beszélgettünk, majd kértem tőle segítséget, pontosabban könyveket a természetgyógyászati cikkek írásához. Rögtön kipakolta a fél könyvesszekrényét, sok témában még több könyve van (talpreflexológiától kezdve az aromaterápián át, a jógától kezdve a hipnoterápián keresztül a gyógyító ételekig fel sem tudnám sorolni). Mindenből válogattam néhányat, hogy hazahozom elolvasni, de még kipakolni sem volt időm azóta.
Mostanában úgy érzem, soha nincs elég időm. Semmire. Igaz, elég gyakran nyomott a hangulatom, talán a rossz idő, talán mióta hazajöttem, újra hiányoznak a régiek, az otthoniak, de van, hogy csak ihletem nincs valamit csinálni. Abban az 5-5 és fél órában, ami az iskolaidő alatt rendelkezésemre áll, jó esetben megfőzök, elmosogatok, esetleg kimosok és kiteregetek egy adag ruhát. Ezzel el is ment a nap. Van, hogy az e-mailekhez is csak délután jutok, pedig már reggel bekapcsolom a gépet, hogy hátha...
Mégis úgy döntöttem, hogy egy nap "kikapcsolódás" rám fér, vagyis egy kis csavargás, shoppingolás egy jó baráttal. Francesnek van extra kedvezménykártyája a St. Alban's-i Sainsbury's-be, és ha már ott voltunk, benéztünk a New Lookba, a Nextbe, a Monsunba is. Az óriási Marks & Spencert most kihagytuk, mert már untuk mindketten a sétálgatást. Sok pénzt nem költöttünk, ellenben felpróbáltunk pár méregdrága kabátot, csizmát (12 centis sarokkal), idétlenkedtünk, mint két gyagyás tinédzser, csoda, hogy sehonnan nem dobtak ki bennünket. Pár nappal később egy tálca kókuszgolyóval háláltam meg neki ezt a napot...
26-án pénteken vendégeink voltak. Gyuri, exfőni bátyja és az ő fia, Gergő ugrottak be egy rövid időre. Gergő nyár elején már volt nálunk, most ketten jöttek, mentek Gyuri legnagyobb fiához, Zsombiékhoz Coventrybe. Kimentünk reggel értük Lutonba, elvittük Bandit dolgozni, utána jöttünk haza. Dóri és Gergő is itthon volt (aznap nem volt suli), és mivel rég nem látott ismerősök jöttek, egész nap be nem állt a szájuk. Gergő (nem az enyém) meg is jegyezte, hogy ha ezt tudta volna, kétszer meggondolja, hogy jönnek-e, és ha a következő egy évben véletlenül erre akarna járni, feltétlenül emlékeztessem arra, hogy van néhány iszonyúan cserfes gyerekem...
Elugrottunk egy rövid sétára a Marlowesra, és délután kivittem őket az állomásra a Coventrybe induló vonathoz. Hoztak túrórudit és krémtúrót, cserébe kaptak ebédet. Jó volt látni őket, ha minden hónapban jönne valaki Magyarországról, lehet, nem is lenne honvágyam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése