Dóri és a suli - na meg Gergő

Kezdem az egyszerűbbel, Gergővel. Vele semmi újság nincs, nagyon szépen próbál beilleszkedni, bár van, amikor dühöngve jön haza, mert annyi hülye gyerek között kell tölteni a napját. Ma például valaki jéggolyóval szemen dobta, természetesen senki nem vállalta, csúnyán feldagadt a szeme. Gyakran túlmennek az idétlenkedésen, furcsa, hogy pont Gergőt zavarja az, ha az órán nem tud figyelni és a többiek "rosszalkodnak". Azt hiszem, kezd beérni, komolyodni, viszont az angol fiúk (gyerekek) szellemi színvonala sokkal alacsonyabb Gergőénél, az eszükről már nem is beszélek. Nem fényezni akarom a fiamat, de részben a magyar oktatási rendszernek, részben az itthoni nevelésnek köszönhetően klasszisokkal jobb az osztálytársainál. Észben, hozzáállásban, viselkedésben, szinte mindenben. Ezzel nem általánosítok, és minden alkalommal hangsúlyozom, hogy nem akarok sztereotipizálni sem, egyszerűen azt mondom, írom, amit látok, tapasztalok.
Gergőnek félévkor kell választania, hogy milyen diploma irányában szeretne továbbtanulni, vagyis milyen tárgyakat szeretne tanulni 10.-ben, amit most Dóri tanul. Erről lesz 30-án, kedden este egy tájékoztató a város másik felében lévő iskolában, majd egy külön bejegyzésben beszámolok arról, milyen okos dolgokat meséltek...
Dórinak fogadóóra volt 22-én, hétfőn. A nagy előadóban kiültek a tanárok kis asztalkákhoz, névtáblákkal, a szülők pedig - előre kért időpont alapján - egyik tanártól a másikhoz ültek. Hét tanárhoz kért Dóri nekünk időpontot: első az angoltanár volt, Miss Kitter. Mosolygós, kedves fekete hölgy, nagyon segítőkész. Mint mindegyik tanár, ő is dicsérte Dóri hozzáállását, szorgalmát, elmondta, hogy látja, Dóri mennyit dolgozik, milyen erőfeszítéseket tesz, hogy sikerüljön felzárkóznia. De szerinte - és a többiek szerint is - Dóri nehezen tud beilleszkedni, nincsenek barátai, csak ül egymagában és dolgozik. Ami nem baj, de jobb lenne, ha a többiekkel együtt csinálna mindent.
Ugyanezeket mondta a matematikatanár, Mr. Daddow is, aki külsejében, gesztusaiban, hangjában, kiejtésében is Mr. Beanhez (Rowan Atkinson) hasonlít, és így elég nehéz volt vele komoly dolgokról beszélni. Azt mondta, Dóri a többiek előtt jár, egyetlen témakört kivéve, az átlagolás, módusz, medián stb. részt, ezt otthon szerintem jó pár évvel később tanuljuk, én a főiskolán statisztikából tanultam... Minden tanártól megkérdeztük, hogy tudnánk még jobban segíteni Dórinak, de ők is érdeklődtek ez iránt, illetve kérték, ha bármi problémánk van, vagy Dórinak, szóljunk, mert csak úgy tudnak segíteni.
Mrs. Suthar, a médiatanárnő volt a következő. Ő volt az egyetlen, aki nagyobb aktivitást vár Dóritól, ő még abban sem biztos, a lány érti-e egyáltalán a feladatot. Mivel nem csinálja, nem tudja, hogy nem akarja, nem érti, vagy van valamilyen problémája esetleg. Megbeszéltük, hogy minden feladatnál, kérdésnél Dóri okosan bólogat, ha érti, tudja, akarja, és kérdez, ha nem. Remélem, így is lesz.
Miss Elkins, az osztályfőnök és tánctanár volt az, akinek a beszédét legkevésbé értettük (Dóri sem szokta). Ő is azt hiszi, hogy Dórinak beilleszkedési problémái vannak, mert mindig egyedül látja őt. Látná szegényt akkor, amikor leül, hogy egyedül ebédeljen, és percek alatt két-három osztálynyi tömeg gyűlik köré, hogy ne legyen egyedül, legyen társasága...
Miss Bowen, a science (tudomány) tanár kifejezetten lassan és érthetően, artikuláltan beszélt, mint kiderült, évekig élt Törökországban, pontosan átlátja a nyelvi nehézségeket. Megmutatta Dóri dolgozatát (beadott anyagát), amelyet az elemekről, atomokról írt, rajzokkal, ábrákkal, magyarázatokkal, el voltam hűlve tőle. Ugyanannyi ideje volt rá, mint a többieknek, de neki fordítani is kellett, nemcsak gondolkozni és írni. Nagyon megdicsérte őt, klasszisokkal jobb volt, mint a többieké, még ha az angol fordítás nem is mindig volt tökéletes. Szerinte Dóri nagyon tehetséges, szorgalmas, még sokra viszi.
A művészeti tanárnő, Miss Middleton volt az egyik, aki kevesellte Dóri angol nyelvtudását, de mondtuk, hogy nem tudjuk jobban felgyorsítani a folyamatot, türelmesebbnek kell lennie, ez van. De felhívtam a figyelmét, hogy nagyon sok szó a művészetben idegen nyelvekből átvett a magyarban is, így előfordulhat, hogy könnyebb lesz Dórinak megérteni az egészet, mint gondolná. De ha nem, majd lerajzolja, kifaragja, elvégre a művészet nyelv nélkül is érthető...
A egyetlen kevésbé szimpatikus tanárnő L. Sippitt, az egészségügyi és szociális gondozás tanár volt. Ő nagyon hiányolta a nyelvtudást, és hogy Dóri az egyik alkalommal nem csinált semmit órán. Megmutatta a feladatot, Dóri pedig mondta, hogy azt sem érti, hogy mit is kellett pontosan csinálni, ezért nem csinált semmit. És olyan morcosan nézett rá a tanárnő, hogy nem akart segítséget kérni. Maga a feladat is elég nehéz volt, megadott szövegben volt néhány kiemelt szó, azokat kellett megmagyarázni. És ha magát a feladatot sem érti, a szavakkal sincs tisztában, elég nehezen tudta volna megmagyarázni azokat. Elkértük a szöveget, itthon nekiállt gyakorolni, értelmezni. Kicsit neheztelek a tanárnőre, hogy pár hét iskolába járás után ilyet kér Dóritól is, hiszen pontosan tudja, hogy az angolja még elég minimális, és szótárral a hóna alatt közlekedik. Ha az angoloknak komplett feladat az, hogy pár szót elmagyarázzanak, ne várja el egy idegen nyelvűtől ugyanezt. Majd pár éve múlva, akkor nyugodtan...
A végén Mrs. Cansickkel beszéltünk, kértem tőle, hogy Dóri pár könyvét engedjék hazahozni, az órai és beadott munkáit fénymásolják le, küldjék haza, otthon szeretnék kielemezni, átbeszélni, mi az, amit jól csinált, mi az, amit nem, hiszen van olyan, amit beadott, de halvány fogalma sem volt arról, hogy jó-e. És azt, hogy jó irányba halad-e, csak akkor tudhatjuk meg, ha az eddigieket átbeszéljük. Megígérte, hogy hamarosan küldi. Remélem, gyorsabban, mint ahogy a beiratkozást intézte...