Dóri Franciaországban nyaral

Dórit Sarah nevű barátnője, pontosabban a szülei meghívták magukkal jövő nyáron Franciaországba. Minden nyáron pár hetet ott töltenek, minden évben elvisznek magukkal valakit, jövőre Dóri megy velük. A szülők írtak nekünk egy levelet, melyben szépen megkérnek, engedjük el Dórit velük, elküldték az apartman kinyomtatott képét, adait, a honlapról letöltött szövegeket, mindent. Megkértek, menjünk át valamelyik este meginni egy italt, hogy megbeszélhessük a dolgot.
Rávaló héten át is mentünk hárman, Bandi, Dóri és én. Így megismertük Baxteréket. Nagyon kedvesek, aranyosak, udvariasak voltak, de furán éreztem magam náluk, nem igazán tudtam, miről illene beszélgetni. Elmondták részletesebben az út részleteit, hova, mikor és miért mennek. Úgy tűnt, Dórit nagyon szeretik, jól kijönnek vele, elég sokat van náluk. Tudom, illene viszonozni a meghívást, de valahogy nem érzem magam elég bátornak ahhoz, hogy idehívjam őket. Örülök, hogy a lányaink barátkoznak, de valahogy nem akarok feszengeni egy angol házaspár társaságában a saját házamban. Pedig egyik közös ismerősünk azt mondja, nagyon kedves emberek, ők sokszor összejárnak. Lehet, pár év múlva már én is így fogom gondolni, de egyelőre megelégszem a távbarátsággal...

Adventi naptár

Bár már a felénél járunk, csak most jutottam el odáig, hogy beszámoljak róla. Idén is csináltam adventi naptárt. Kettőt is. Petra barátnőmmel beszélgettünk, és szóba jött az adventi naptár, hogy milyet szeretnék idén csinálni. Elmondta, hogy neki még sosem volt. Házi készítésű? Nem, semmilyen. Gondoltam, meglepem eggyel.
A miénket a tavalyelőttihöz hasonlóra csináltam, egy óriási kartonra felragasztottam csomagolópapírt, arra ezüst és arany színű apró csipeszeket, műanyag poharakra ragasztottam különböző színű szalagokat és lakkfilccel ráírtam a számokat. Már csak meg kellett tölteni...

Petráé vécépapírgurigákból készült, mindegyiket körberagasztottam csomagolópapírral, ráírtam lakkfilccel a számokat, felragasztottam őket egy hosszú kartoncsíkra, krepp-papírba töltöttem a belevalókat. Ja, és apróságként mindegyikbe raktam egy karácsonyi idézetet. Talán ez volt a legnehezebb része, 24 darab nem túl csöpögős, nem morbid humoros pársorost találni...

Barátok és barátnők

Timi legjobb barátnője, Aimee már volt nálunk többször. És egyszer itt is aludt. Ez nagy szó, ezt külön meg kell tervezni, szervezni, kitalálni minden apró részletet, két héttel előtte összepakolni, új fogkefét, új pizsamát vetetni stb. Nagyon helyes, szolid kislány, az egy évvel idősebb bátyjával és a nagyszüleivel él, az anyukája valahol messze dolgozik, őt csak nagyon ritkán szokta látni. Katával hármasban óriási partit tudnak csapni, mosolygós, bár nem túl bőbeszédű lányzó. Szó nélkül megette az elétett tejbegrízt, bár szegénynek fogalma sem lehetett róla, hogy mit eszik, nem kérdezte meg, de látta, hogy mindenki eszi, mérgező biztos nem lehet, így ő is evett. Nem finnyázott, nem beszélt ebéd közben, sőt, addig el sem kezdett enni, amíg mindenki le nem ült és nem fogott kanalat. Azt hiszem, megtartjuk őt...
Katának is van játszópajtása. Tudtam már régóta, hogy Louie-val jó barátságban vannak, de hogy ennyire. Egyik nap Louie anyukája odajött hozzám, hogy mit szólnék, ha pár nap múlva Kata átmenne hozzájuk "teázni". Nem ám játszani, vagy csak úgy, teázni... Igyekeztem nem hangosan mosolyogni, de furán hangzott, hogy két ötéves együtt teázik. És valóban. Katát elvitték iskola után, érte mentem két óra múlva, játszottak és teáztak. Angolosan, tejjel, ahogy illik. Gondoltam, illik viszonozni a meghívást, ezért következő héten én is meghívtam Louie-t hozzánk teázni. Teát ugyan nem kapott (el is felejtettük), de uzsonnát igen. Katával jót játszottak, majd jött érte a nővére és hazavitte. Nagyon szótlan, szégyenlős kisfiú, két szót nem lehetett kihúzni belőle. Szegénykém gondolom, eléggé zavarban volt az én hangos gyerekeimtől, nemhogy még velem beszélgessen. Mindenesetre jól érezte magát, Kata kérte, hívjuk meg többször.
Dóri barátnői jönnek-mennek nálunk, és Dóri is jön-megy náluk. Nem sokat találkozom vele, mindig "lóg" valahol. Ha meg itthon van, megjelennek a barátnői, bevonulnak a szobájába, néha nem is látom őket, azt sem tudom, ki van itt. Gergő egyiknek sem örül túlságosan, mert ha itt vannak, Dóri rögtön átváltozik idétlen tinédzserré, ha meg nincs itthon, akkor az a baj, hogy örökké csavarog, nem segít semmit, Gergőre hárul minden... Neki sajnos nem igazán vannak barátai, annak ellenére, hogy örökké a Facebookon lóg. Ő soha nem megy sehova, és bosszantja, hogy Dóri igen. Remélem, előbb-utóbb ő is talál magának pár igazi, élő, személyesen beszélgető barátot.