Dórit Sarah nevű barátnője, pontosabban a szülei meghívták magukkal jövő nyáron Franciaországba. Minden nyáron pár hetet ott töltenek, minden évben elvisznek magukkal valakit, jövőre Dóri megy velük. A szülők írtak nekünk egy levelet, melyben szépen megkérnek, engedjük el Dórit velük, elküldték az apartman kinyomtatott képét, adait, a honlapról letöltött szövegeket, mindent. Megkértek, menjünk át valamelyik este meginni egy italt, hogy megbeszélhessük a dolgot.
Rávaló héten át is mentünk hárman, Bandi, Dóri és én. Így megismertük Baxteréket. Nagyon kedvesek, aranyosak, udvariasak voltak, de furán éreztem magam náluk, nem igazán tudtam, miről illene beszélgetni. Elmondták részletesebben az út részleteit, hova, mikor és miért mennek. Úgy tűnt, Dórit nagyon szeretik, jól kijönnek vele, elég sokat van náluk. Tudom, illene viszonozni a meghívást, de valahogy nem érzem magam elég bátornak ahhoz, hogy idehívjam őket. Örülök, hogy a lányaink barátkoznak, de valahogy nem akarok feszengeni egy angol házaspár társaságában a saját házamban. Pedig egyik közös ismerősünk azt mondja, nagyon kedves emberek, ők sokszor összejárnak. Lehet, pár év múlva már én is így fogom gondolni, de egyelőre megelégszem a távbarátsággal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése