Márciusban említettem, hogy látogatást tettunk a fogorvosnál mi, hárman lányok.
Dórival voltunk a fogszabályozó klinikán, ahol felmérték az állapotát, megállapították, hogy jogosult az ingyenes NHS (itteni tb) kezelésre, mert megfelel a feltételeknek (amelyeket nem osztanak meg a pórnéppel...). Fel is vették egy várólistára, és röpke 8 hónapon belül várhatjuk is a behívólevelet... Nem mondhatom, hogy lelkesedtem, de sajnos nincs pénzünk kifizetni 3-4000 fontot egy fogszabályozóra, bár ha lenne, sem költenék ekkora összeget erre.Én kétszer voltam fogkőlevételen, nagyon vérzik az ínyem, ezért egy ideje hanyagolom a fogselymet, de azt mondták, nem szabad. Muszáj használni, mert minél többet használom, annál kevésbé fog vérezni az ínyem, meg amúgy is, az csak használ. Selyem helyett ajánlották a fogköztisztítót, igazából nem is tudom, mi a magyar neve, de így néz ki:
Azt mondták, mivel szorosan vannak a fogaim, ez alkalmasabb a tisztításra. Egyelőre úgy tűnik, bevált, drágább, mint a fogselyem, de nem sokkal.
És most következzék Kata hősies fogászati története.
Első alkalommal két fogát tömték be. Kapott injekciót, becsukta a szemét, és amíg nem végeztek, ki sem nyitotta. Odaültem mellé, fogtam a kezét, simogattam a lábát. Kb. 20 perc alatt végeztek vele, szegénykémnek nagyon feldagadt a feje, beszélni nem nagyon akaródzott utána még sokáig.
Kapott hős beteg matricát és időpontot a következő hétre egy újabb tömésre. Érdekes módon egy hét múlva is lelkes volt, örömmel feküdt le a fogorvosi székbe (vagy inkább ágyra), annak ellenére, hogy tudta, mi vár rá. Ezen is túlestünk negyed-félóra alatt.
Rávaló héten viszont jött a feketeleves. Tömésre szoruló foga nem volt már több, ellenben húzni való sajnos igen. Nem is igazán fog, inkább ínybe rohadt fogcsonk.
Kapott két injekciót, és elkezdték neki húzogatni a darabokat. Én álltam mellette, fogtam a kezét, és csak néztem, ahogy az orvos elővesz még egy fogót, kivesz egy darabot, szívja a sok vért, fogót cserél, újabb darab, kampó, még egy töredékfog, újabb szívás, még egy fogó stb. Kata ekkor elkezdett jelezni, hogy fáj neki, így újabb két injekciót kapott. Itt már kezdtem kicsit rosszul lenni, részint a rengeteg vér látványától, részint attól, ahogyan annak a pici lánynak a szájában tettek-vettek a sokféle fogóval, kampóval, miegyébbel. Le kellett ülnöm egy székre, a továbbiakban csak félve mertem oda-odanézni, nehogy elájuljak. Az egész vésési, húzási, kaparási ceremónia majdnem 40 percig tartott, Kata egész idő alatt egy árva hangot nem adott ki, de még csak a kezemet sem szorította meg. Ő valószínűleg csak azt érezte, hogy rángatják az arcát, fejét, én viszont kívülről komplett mészárszéket és kínzókamrai folyamatot láttam. De végül sikerült kiszedni az összes darabot az ínyből, amely sajnos az érzéstelenítő hatásának elmúlása után még napokig fájt Katának. Sőt, jó pár napba tellett, mire egyáltalán rágni mert és tudott azon az oldalon, hiszen elég nagy nyílt seb volt, nem akarta kockáztatni, hogy vissza kelljen menni emiatt. Persze, a matrica most sem maradt el, bár annyira kába volt, hogy szerintem nem is érzékelte, mi történik vele, miután felkelt a székből.
Legközelebb 6 hónap múlva kell újra menni, majd küldenek emlékeztető levelet. Ha esetleg bármi gond lenne, fájna bármelyik foga vagy egyéb probléma merülne fel, akkor természetesen mi is mehetünk, és bármilyen furcsán hangzik, Kata még mindig nem fél a fogorvostól, neki ez ugyanolyan, mint elmenni a boltba.
Igaz, ő az egyetlen gyermekünk, aki szó nélkül tűri az ilyen "kínzásokat". Bármilyen gyógyszert bevesz, bármit megkóstol, ha megkérjük, bátran megy orvoshoz, vérvételre, tényleg nem hisztis. Remélem, ezt a jó szokását felnőtt korára is megtartja, bár jobban remélem, hogy nem lesz arra szükség, hogy "jó" beteg legyen, kerülje el az orvosokat és a kórházakat minél nagyobb ívben...
Rávaló héten viszont jött a feketeleves. Tömésre szoruló foga nem volt már több, ellenben húzni való sajnos igen. Nem is igazán fog, inkább ínybe rohadt fogcsonk.
Kapott két injekciót, és elkezdték neki húzogatni a darabokat. Én álltam mellette, fogtam a kezét, és csak néztem, ahogy az orvos elővesz még egy fogót, kivesz egy darabot, szívja a sok vért, fogót cserél, újabb darab, kampó, még egy töredékfog, újabb szívás, még egy fogó stb. Kata ekkor elkezdett jelezni, hogy fáj neki, így újabb két injekciót kapott. Itt már kezdtem kicsit rosszul lenni, részint a rengeteg vér látványától, részint attól, ahogyan annak a pici lánynak a szájában tettek-vettek a sokféle fogóval, kampóval, miegyébbel. Le kellett ülnöm egy székre, a továbbiakban csak félve mertem oda-odanézni, nehogy elájuljak. Az egész vésési, húzási, kaparási ceremónia majdnem 40 percig tartott, Kata egész idő alatt egy árva hangot nem adott ki, de még csak a kezemet sem szorította meg. Ő valószínűleg csak azt érezte, hogy rángatják az arcát, fejét, én viszont kívülről komplett mészárszéket és kínzókamrai folyamatot láttam. De végül sikerült kiszedni az összes darabot az ínyből, amely sajnos az érzéstelenítő hatásának elmúlása után még napokig fájt Katának. Sőt, jó pár napba tellett, mire egyáltalán rágni mert és tudott azon az oldalon, hiszen elég nagy nyílt seb volt, nem akarta kockáztatni, hogy vissza kelljen menni emiatt. Persze, a matrica most sem maradt el, bár annyira kába volt, hogy szerintem nem is érzékelte, mi történik vele, miután felkelt a székből.
Legközelebb 6 hónap múlva kell újra menni, majd küldenek emlékeztető levelet. Ha esetleg bármi gond lenne, fájna bármelyik foga vagy egyéb probléma merülne fel, akkor természetesen mi is mehetünk, és bármilyen furcsán hangzik, Kata még mindig nem fél a fogorvostól, neki ez ugyanolyan, mint elmenni a boltba.
Igaz, ő az egyetlen gyermekünk, aki szó nélkül tűri az ilyen "kínzásokat". Bármilyen gyógyszert bevesz, bármit megkóstol, ha megkérjük, bátran megy orvoshoz, vérvételre, tényleg nem hisztis. Remélem, ezt a jó szokását felnőtt korára is megtartja, bár jobban remélem, hogy nem lesz arra szükség, hogy "jó" beteg legyen, kerülje el az orvosokat és a kórházakat minél nagyobb ívben...
