24-én szerdán Dóri részt vett egy táncmeghallgatáson (válogatáson), erről kaptak előtte egy szórólapot. Aztán csütörtökön is részt vett egyen, egy másikon :) Az osztályfőnöke meg is lepődött, hogy Dóri is ott van. Azt mondja a lányzó, voltak nála jobbak (hát ezért tanult 6 évig táncolni?), de ő elégedett volt magával. Be kellett tanulniuk rövid idő alatt egy koreográfiát, és azt kellett bemutatni. Először egyesével, aztán csoportokban újra behívták őket. Az eredményt még csak most várjuk, de mivel Dóri ma reggelre beteg lett, majd csak hétvégén fogja megtudni - hacsak valamelyik osztálytársa nem szól neki. (Mivel én sem tudok kilábalni a betegségemből, sőt, egyre rosszabb lett, mindketten elmentünk ma a háziorvoshoz, kaptunk antibiotikumot, csúnya torokgyulladásunk van.)
Szerdán este karácsonyi vásárt szerveztek (a táncválogatás után) az iskolai nagy előadóban (ahol a fogadóóra is volt). Saját készítésű ékszerek, sütemények, karácsonyfadíszek, gyertyák, párnák, használt játékok - nehéz felsorolni, mi mindenre költhette el az ember a pénzét... Végül a lányoknak vettem egy-egy bolerószerű lapockamelegítőt, vagy mit. Először azt hittem, hogy karmelegítő, de felvilágosítottak, hogy az a kötött cső bebújós és boleróként funkcionál. Találtam képet a neten, így talán érthetőbb, miről is beszélek:
Pénteken, 26-án Dóriéknak nem volt suli. Estére megbeszélte Keannával, a barátnőjével (aki azt a szívhez szóló levelet írta neki az elején, és azóta is segíti őt), hogy moziba mennek. Ez elég komoly szervezést igényelt. Este fél hatra kimentem Dórival a buszállomásra, felvettük Bandit, majd Keannát, elvittük őket a város másik végén lévő moziba (ahol megnézték a legújabb Harry Pottert), majd este 9-re Bandi Dóriért ment, Keannáért is jöttek. Nem tudom, miről beszélgettek, tudtak-e egyáltalán beszélgetni, Dóri értette-e a filmet, de azt tudom, hogy nagyon jól érezte magát és boldogan, de fáradtan jött este haza. Úgy gondolom, attól, hogy órákon ül és figyel, még nem feltétlenül magányos és zárkózott. Sőt, egyre több embert ismer, facebookon nem győzöm olvasni a különböző kommenteket (az öccsénél úgyszintén), amelyből egyre kevesebbet értek, én már túl öreg vagyok az angol szlenghez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése