Hemel és a hó

Hétfőn kaptunk egy papírt a kicsik iskolájából, hogy készüljünk fel a hóra. Mindenki ellenőrizze, hogy jó telefonszám van-e leadva az irodában, ha esetleg vészhelyzet következik be (ami itt az 5 centi feletti havat jelenti), tudjanak értesíteni bennünket, hogy bezár az iskola. Valamint ha valaki tud és akar segíteni havat lapátolni, bármilyen hómunkát végezni, az adja le külön a telefonszámát.
Kedden leesett az első hó, kb. 1-2 centiméter. Reggel jött az sms, hogy ne izguljunk, az iskola nyitva, lehet menni.

Képek a keddi hóról

Tegnap szünet volt, egész nap 0 fok felett volt a hőmérséklet, olvadt. Ez éjszaka ráfagyott, majd ma reggelre megint esett 1-2 centiméter hó. Reggel újfent sms, az iskola nyitva, nyugalom...

Két londoni repteret már lezártak, de igazából úgy tűnik, normálisan lehet közlekedni az utakon, mert ott szinte semmi nem maradt meg. Ha nagyobb hó esik, az iskolák bezárnak, a dolgozókat megkérik, csak az menjen be, akinek nagyon muszáj. Úgy vannak vele, hogy inkább mindenki maradjon otthon 1-2 napot, hiszen úgysem fog tudni hol parkolni, a buszok nehezebben és lassabban közlekednek, tehát lényegesen egyszerűbbnek tűnik, ha az ember nem megy sehova, mint hogy galibát okozzon, teljesen feleslegesen. Valahol érhető ez a hozzáállás, hiszen itt azért ritkábban van akkor hó, mint otthon.
Nem divat a hósöprés, lapátolás sem. Ma a sulihoz vezető úton végig azt néztem, hogy egyetlen helyen sincs elsöpörve még az a pici hó sem. Igaz, a hó alatt ott a jég, tehát akkor fel is kéne sózni, hamuzni, inkább maradjon a hó... Nem láttam még hókotrót, sószóró autót sem, igaz, itt még igazi havat sem.
Ez a hó pont arra elég, hogy Timi megint ne tudjon lovagolni szombaton. Merthogy tegnap írt sms-t a lovardás lány, hogy minden jeges, fagy, nem tudunk menni. Egyeztettünk egy szombati időpontot, valamint elnézést kért a "lovely biritsh" időjárásért. De ahogy most a helyzet áll, ebből szombatra sem lesz semmi, úgyhogy marad a hóember-építés.
Mi mindenesetre élvezzük a havat. Mármint a kicsik és én. Ma is és kedden is gyalog mentünk az iskolába és vissza is. Apának odaadtam az autót, menjen kocsival, ha akar, én örülök, hogy végre a kicsik havat látnak. Használjuk ki, ki tudja, lesz-e még idén vagy jövő év elején hó. Ha nagyon összekaparják, még hógolyót is tudnak csinálni belőle. Igaz, hogy így 40 perc az  út az iskolába, és úgy nézünk ki, mint az ünnepi disznók, de legalább nem nyafognak, hogy tél van, hideg van, fázunk stb. Próbálom elérni náluk, hogy legalább annyira szeressék a telet, mint én.
Tettünk ki a kertbe a madaraknak többféle eleséget, egyet az étkező nagy ablakára is, odatapasztva. Így ha bent ülünk, csöndben, akkor a madarakat pár centi közelségből nézhetjük. Délelőtt nagy zajt hallottam, azt hittem, a postás zajong az ajtónál, mert esetleg nem tudja bedugni a leveleket, de nem. Beléptem az étkezőbe, és azt láttam, hogy legalább 25 különféle madár öli egymást a kukacos finomságért... Visszarohantam a fényképezőgépért, de persze megijedtek a zajtól. Utána hiába álltam ott szoborként géppel a kezemben mintegy negyedórát mozdulatlanul, egy árva madár sem repült arra. Erre az én drága főnim azt mondaná, mert türelmetlen vagyok... De majd holnap. Álcázom magam és várni fogom a cinkéket, vörösbegyeket, rigókat és még ki tudja, milyen madár vágyik a kerti finomságainkra.