Pénteken délután volt a kicsik iskolájában a karácsonyi vásár. Saját maguk (és szülők) által készített apróságokat, zsákbamacskákat árultak pár pennyért. Lehetett horgászni, nyalóka járt minden kifogott kacsáért. Igazából egy kicsit többre számítottam, a biai iskolában a Luca-napi vásár hasonló, de sokkal több szülő, tanár, gyerek fog össze, nagyobb szabású az egész, és komoly ajándékokat is lehet venni. Itt nem igazán, inkább csak a kicsik örömére cukorka, nyalóka volt kapható.
Karácsonyi vásár képei
A tombolajegyeket már két hete kiosztották. 50 penny volt darabja, Zsuzsáéknak is adtunk el, mi is vettünk többet. A nyeremények nem igazán hoztak lázba, de Timi nagyon nyerni akart, főleg egy Barbie babát. Még nem tudja, hogy ezt (is) kap karácsonyra... Aztán amikor elvitték a babát, akkor egy piros szörnyű táskát akart nekem nyerni, de "sajnos" azt is elvitték. Nagyon meleg volt a teremben, pedig nem is voltak sokan, folyt rólam a víz.
A másik teremben (talán tornaterem) ült a Mikulás, aki az előre befizetett, bejelentkezett gyerekeket fogadta. A terem előtt hosszú sor állt, itt ilyenkor a gyerekeknek ez a lényeg, nem a vásár. Mindenki kapott a Mikulástól egy kis csomagot, nem tudom, mi volt benne, mégsem kérhettem meg senkit, hogy ugyan már bontsa ki a kedvemért... Gondolom, olyan csomagot kaphattak, mint amilyet a mi gyerekeink a mi Mikulásunkkor.
Furcsa, de itt már a legtöbb házban áll a karácsonyfa. Amerre ma jöttünk hazafelé az áruházból Bandival (már estefelé), minden házban világító, szebbnél szebb, nagyobbnál nagyobb karácsonyfát láttunk. Ezt a szokást nem fogjuk átvenni, megmaradunk a 24-én díszítendő karácsonyfánál.
Otthon a biai iskolában szokás volt, hogy egymás nevét kihúzták a tanulók, és utolsó nap megajándékozták a kihúzott osztálytársat valami aprósággal. Itt ez nem divat, ellenben kb. két héttel karácsony előtt képeslapokat osztogatnak egymásnak. Mind a négy gyerekem egy rakás lapot kapott, így viszonzásképpen mi is írogattunk, pontosabban ők. Már Kata is tud írni, pontosabban másolni a betűket, de el is tudja olvasni, ki is tudja ejteni őket. Dóri majdnem 30 képeslapot írt meg... Ezt a szokást átvettük mi is, hiszen illetlenség lenne nem adni minimum annak, akitől kaptak ők is. És ha már írnak, akkor olyannak is írtak, akiket szeretnek. Kata egyik tanárnőjétől elkértem egy listát a keresztnevekkel, mert Kata kiejtéséből nem tudtam rájönni a nevek leírására. Édesek és nagyon tudnak örülni a szebbnél szebb képeslapoknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése