Megint (vagy még mindig) úgy érzem, sokat követelnek Timitől. Pontosabban nemcsak tőle, hanem a korosztályától. Azon kívül, hogy folyamatos írás-olvasást várnak el, a matekkal vannak gondjaim. A teljes tízes szorzótáblát (sőt, a 11-est, 12-est is) kérik, valamint időnként látom a feladataiban (nyílt órákon, néha haza is hoz feladatlapot), hogy négyjegyű számokkal végeznek összeadást, kivonást, valamint kétjegyű számot osztanak egyjegyű számmal (akár maradékosat is). Pénteken olyan hétvégi házi feladatot hozott haza, ahol törtszámokat kellett összekötni a megfelelő ábrával, például egy ötágú csillag egy ága volt kiszínezve, ezt kellett az egyötöddel összekötni. Kicsit nehezen értettem meg vele a törtszámokat, de nem vagyok biztos benne, hogy 8 évesen tényleg ezt kell tanulniuk. Amikor bent voltam szerdán nyílt napon, megdöbbenve láttam, hogy franciául tanulnak Aznap kezdték el, mindjárt azzal, hogy 1-10-ig leírták a számokat franciául (szegény lány még angolul sem tud írni, bár azt kell mondanom, a tanulók többsége sem), és pár mondatot láttam a táblán franciául, de meghaladta a képességemet a lefordításuk. Timit hiába kérdeztem, nemhogy leírni, még kimondani sem tudta őket, de azt mondta, mostantól rendszeresen fognak tanulni franciát...
Ami még (többek között) zavar ebben az egész rendszerben az, hogy látom, Katát és Timit mennyire erőltetik, hogy milyen sokat tudjanak, de mi a helyzet a nagyobbakkal? Dóriéknál (Gergőéknél is) a legtöbb gyerek egész egyszerűen buta. Nem tud számolni, a hatványozást nem érti, két egyjegyű szám összeszorzásához számológépet használnak, a kerület még csak-csak megy, de a terület már nehéz falat. Jövőre érettségiznek, ezért csináltak egy próbaérettségit múlt héten. 100 pont volt a maximálisan elérhető pontszám (normál szintű érettségi feladatsor volt), Dórinak 75 pontja lett. Az utána következőnek 34. Ennél már csak lejjebb volt. Javasolták neki, hogy majd inkább az emelt szintű érettségit próbálja meg, mert úgy tűnik, megy neki a matek. A többiek nem is értik, hogy értheti mindazt, amit tanulnak. Pedig Dóri itt igazából még semmi újat nem tanult, azokat hasznosítja még, ami otthon volt kötelező tananyag. Most is főleg nyelvi nehézségekből adódó problémái voltak, az egyik feladat azt volt, hogy írja le betűvel: 1650. Ez még magyarul is nehéz, hiszen némelyik számot kötőjellel írjuk, némelyiket külön, angolul pedig egész más rendszer van. Ez például nem sikerült neki (máris 76 pontja lett volna...), de a szomorú az, hogy SENKI nem tudta leírni az osztályában...
Tehát kérdem én, ha a Kata korabelieknek írni és olvasni kell tudni, Timi korabelieknek négyjegyű számokkal való műveleteket, komplett szorzótáblát, francia számolást, akkor a Timi és Dóri közötti 8 évben mégis mit tanulnak? Mert nagyon úgy tűnik, hogy semmit... A mieinknek szerencséje van, mert itthon gyakorolunk velük, Katával kiejtést, szótagolást, Timivel szorzótáblát, de azt hiszem, az angol gyerekek többsége azért ragad meg egy szinten, mert a szüleik sem tanulták meg azt, amiben most segíteni kellene nekik.
Persze ez megint általánosítás. Nem akarom azt mondani, hogy az egész angol oktatási rendszer úgy, ahogy van, rossz. Lehet, a londoni magániskolákban ez másképp működik. De itt, Hemelben, egy egyszerű általános és középiskolában én ezt látom. És ez sajnos néha nagyon-nagyon elkeserít...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése