Norbert, Wembley, London...

Vendégből sosem elég... Most épp Norbert vendégeskedik nálunk néhány napot. Extra kívánsága volt, hogy szeretné látni a Wembley stadiont Londonban. Hogy őszinte legyek, hallottam már a Wembley szót, rémlett, hogy stadion, de hogy Londonban van... A másik kérése a Trafalgar tér és a Nemzeti Galéria volt, ennek jobban örültem, mert régóta meg akartam nézni, de ugye gyerekekkel épeszű ember nem megy múzeumba. Nos, épeszű ember Norberttel sem...

A stadionnak van egy másfél órás túrája, arra jelentkeztünk be. Utána (előtte is) átmetróztunk a városon, megnéztük a turistalátványosságokat (Big Ben, Westminster apátság, Parlament, London Eye, Buckingham palota stb.), majd elsétáltunk a Trafalgar térre, és aztán be a galériába. Ahol kb. 3 órát töltöttünk, mikor kijöttünk, egyetlen vágyunk egy puha meleg ágy volt. Már hideg volt, sötét, fájt a lábunk, éhesek, szomjasak és borzasztóan fáradtak voltunk. Hogy az este se legyen egyszerű, a Trafalgar téri metróállomás le volt zárva beázás miatt, el kellett sétálnunk a Picadilly Circusre - ezt is már régóta szerettem volna látni -, onnan metrózni a vasútállomásra. Ahol persze a mi vonatunkat törölték, de szerencsére kb. 40 perc várakozás után indítottak egy másik vonatot, amellyel végre hazajutottunk. Kalandos nap volt, de aki ismeri Norbertet, az sejtheti, hogy kétszeresen lefáradt voltam estére...

Végül is jó nap volt, Wembley ámulatba ejtett, a National Gallery meg életre szóló élmény, annak ellenére, hogy az időszakos kiállításokat már nem volt erőnk megnézni, így mindenképp visszamegyek még oda. EGYEDÜL...
Fényképezni a galériában nem lehetett, így az ötkilós táskámat (objektívestől, gépestől) beadtam a ruhatárba. Ezért ott egy árva fénykép sem készült, csak Wembleyben. Ezek itt láthatók: London - megint