A tizedikeseknek (mint Dóri is) kötelező egy hét szakmai gyakorlatot elvégezni - talán írtam erről még régebben egy bejegyzésben. Nos, ez az idő is eljött. Márciusban egy hét work experience volt kötelező, előzetes választással, értékeléssel - Dórinak a vágyott hely jutott: egy kis fotóstúdió St. Albansban.
Rendesen félt a helytől, az emberektől már előre a lányzó. Mivel az előírás sötét elegáns ruha volt, első nap cirkuszolni kellett vele, hogy tényleg csinosan öltözzön fel, ne hozzon szégyent. Hamar kiderült, hogy két huszonéves srác az alkalmazott, akik farmerban, pólóban járnak dolgozni, így Dóri másnap már szintén hasonló felszerelésben ment.
Kicsit macerás volt megszervezni a mindennapos oda-vissza szállítást, mert vendégeink is voltak azon a héten (picit hadd dicsekedjek, a Mensa HungarIQa elnökét és menyasszonyát láthattuk vendégül pár napig), így Zsuzsa segítségével, hihetetlen logisztikai feladatmegoldó-képességgel (van logisztikai végzettségem...) sikerült megoldani, hogy mindenki mindenhova - viszonylag időben - odaérjen.
Dóri feladatai voltak többek között: útlevélfénykép készítése, körbevágása, képek, diák szkennelése, cd-re írása, poszterek, fotók nyomtatása, bögre készítése stb. Vagyis ami normálisan egy ilyen kis digitális nyomdaszerűség, fotóstúdió feladata. Jól érezte magát, elboldogult, és erősen nőtt az önbizalma is...
Reggel 9.30-tól délután 4-ig szólt a munkaideje, de volt olyan nap, amikor csak 5 után mentem érte, mert azt mondta, szívesen marad még. Ezzel a sztahanovista hozzáállással (tudom, tőlem örökölte) rossz korba született. Furán néztek rá, és azt hiszem, ezzel még több helyen szembesülni is fog. Itt a nagy átlag csak minimális óraszámot dolgozik, hogy meglegyen a szükséges idő a nyugdíjhoz, egészségügyi ellátáshoz, a pontosság nem túl nagy erény, ha korábban érkezel valahova, tuti hülyének néznek. Hát még ha önként többet is dolgozol...
Végig írnia kellett, hogy miket dolgozott, mit csinált pontosan, és minden nap alá kellett íratnia az egyik fiúval. Elég komoly füzetet készített az iskola (vagy a megye) ehhez a szakmai gyakorlathoz. Volt, aki nem ment el, beteget jelentett, vagy egész egyszerűen inkább iskolába ment, amit nagyon nem értek. Ez is beleszámít majd az év végi értékelésébe, mint ahogy sok más "apróság" is. Dóri végül örült, hogy ott volt, és azt mondta, szívesen dolgozna egy ilyen helyen, ilyen munkával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése