Pár hete egy csomót észleltem a mellemben. Ez nem újdonság, négy gyerek szoptatása után nem kevés betokosodott tejmirigy, csomó maradt mindkét mellemben. De ez most fájt is. Elmentem a háziorvoshoz, aki egy behívott nővér jelenlétében megvizsgált, azonnal kitapintotta a csomót. Leült a számítógéphez, és rögtön csinált nekem egy időpontot a St. Albansi kórház megfelelő osztályára. Ha már úgyis ott voltam a háziorvosnál, megemlítettem, hogy állandóan fázok (kivéve, amikor hőhullámaim vannak), erre helyből kiírt nekem egy vérvételt is, különös tekintettel a pajzsmirigyeimre. Még aznap megejtettem a vérvételt, hiszen nem éhgyomorra kellett, három perc alatt végeztem. Pár nap alatt megvolt az eredmény, mentem is érte. Nem adták oda. Meglepődve tapasztaltam, hogy ebben az országban semmilyen leletet nem adnak az ember kezébe. Elmondják, mi van rajta, nem mutatják meg, csak ha külön esetleg kéri az ember, de ez is ritka. Odamentem, adtak időpontot, ahol a háziorvos elmondta, hogy minden rendben és ennyi... Mivel központi számítógépes rendszer van, bárhova megyek (pl. mammográfia), meg tudják nézni az előző eredményeimet, mindent tudnak rólam. Én pedig nem kombinálok, látva a leleteimet, hanem elhiszem az orvosnak, amit mond. Van benne logika, nem mondom, de nekem akkor is furcsa. Nekik pedig biztos az volt furcsa, hogy követeltem a véreredményeimet és nem akartam megérteni, miért nem adják oda...
Következő héten Bandi eljött velem mammográfiára. Postán is megjött az értesítés, háromoldalas tájékoztató, hova, miért, mikor kell mennem, hol, mennyiért és hogyan tudok parkolni, minden a legaprólékosabban le volt írva. Az is, hogy kb. 3-6 óra várakozásra számítsak. Azt hittem, viccelnek. De nem. Odamentünk, recepción regisztráltak, kb. 20 perc múlva áthívtak a röntgenosztályra, megcsinálták a mammográfiát, majd kb. újabb 10 perc múlva az osztály egyik orvosa elmondta, hogy nem talált semmit, így menjek vissza a mellklinika részre. Ez az orvos volt olyan művelt, hogy tudta, a magyar Biró név köthető a golyóstollhoz, hiszen Biró Lajos találta fel (aki csak nevében azonos apámmal, nem rokon), és angolul ugye biro a golyóstoll neve (bájró, ezért így is hívnak itt, a Czirbeszt esélyük sincs kimondani...).
Nos, itt valóban kb. 2 órát kellett még várnunk, ekkor behívott Mr. Lee (nem Bruce), aki megvizsgált (nővér jelenlétében, itt erre nagy hangsúlyt helyeznek), alaposan kikérdezett, megnézte az előző, magyar leleteimet (és furcsállotta, hogy miért van nálam), majd elmondta, hogy semmit az égvilágon nem talált. Kaptam egy tájékoztató füzetet, hogy mi okozhat fájdalmat (sok kávé, hormonok stb.), és utamra bocsátott azzal, hogy ha újra (tovább) fájna, esetleg új csomót fedeznék fel, azonnal jöjjek vissza.
Otthon maga az időpont megkapása kb. egy hónap, a mammográfia eredményével ugye vissza kell menni az orvoshoz, tehát az, hogy összesen kb. 3 órát várakoztam és egy hét alatt megtudtam az eredményt, nem is tűnik olyan soknak.
Közben kaptam értesítést, hogy menjek rákszűrésre (ők nem tudják, hogy tavaly még otthon voltam), gondoltam, azzal nem ártok, ha elmegyek, legalább rögzítenek a rendszerben, és a sűrűbb ellenőrzés is csak előny. Jövő héten megyek, majd elmesélem, van-e különbség a magyar rendszerhez képest. Azt tudom, hogy az én korosztályomat háromévente értesítik, hogy menjen rákszűrésre. Ez ingyenes. Nem tudom, itt működnek-e magánnőgyógyászok, mert amikor próbáltam érdeklődni, erre is bután néztek. Kérdeztem, hogy döntik el, ki hol szül, hova jár orvoshoz. Azt mondták, ott és annál szül az ember, ahova épp kerül. Biztos van módszer arra, hogy valakinek "saját" orvosa legyen, de mivel erre eddig nem volt szükségem, még nem szereztem magamnak egyet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése