Papírgyár - zátonyra futással

Vasárnap papírgyári látogatásra mentünk. Van Hemelben egy régi vízimalom és a hozzá kapcsolódó papírgyár, amelynek csak egy kis része üzemel már, a többsége évek óta csak mutogatásra alkalmas. Mivel fényképezőgépet nem vittem, fotókat nem tudok mutogatni. (Illetve a neten találtam párat...)

Szerveztek itt valami vásárt és ezzel egybekötve lejjebb vitték a belépők árát, elég rendesen. Így gondoltuk, most már talán megéri megnézni. A vásáron semmit nem vettünk, ellenben megnéztük az egész kiállítást, gyárat, régi nyomdát, betűszedő "készleteket".

Nagyon sok kifejezésre felkaptam a fejem, fura volt pár dolgot angol kiejtéssel hallani, és fura volt az egész nyomdai technikát angol nyelven végighallgatni. A gyerkőcöknek is tetszett a dolog, pedig a java még csak ezután következett. Csalogatónak csónakázáson lehetett részt venni, mivel a csatornafesztiválon ezt drágálltuk, most belevágtunk (ez is jóval olcsóbb volt a szokásosnál).

Kb. tizenöten lehettünk a csónakban (abból mi voltunk hatan), a terv szerint elmegy a hajó az Apsley kikötőig, megfordul és visszajön. Az első meglepetés az első falnak menés volt - bal oldalt. Aztán jobbra vette az irányt, így bement a bokrok és a fák közé. Majd megint balra ment, így nekiment a fent látható híd lábának... Ezek után megpróbált inkább visszafordulni, így sikeresen belement egy, a part szélén dekkoló hajónak. Ekkor Timi már sírdogált, hogy nem akar hajókázni, inkább szálljunk ki. Nagy nehezen sikerült megfordulni és egyenes irányban a part homokos részére felszaladni, be a fák és bokrok közé. Vagyis zátonyra futottunk. Gergő és Dóri már sírt a röhögéstől...

Induláskor, még ütközés előtt...

Egyenesen irány a bokorba

A zátonyra futással egyidőben lefulladt a hajómotor, amely nem akart újra beindulni. Ekkor kiderült, elfogyott a benzin. A nagyok már vinnyogtak a röhögéstől. Kata is elkezdett pityeregni, én meg kezdtem ideges lenni. Utólag persze, jó móka volt, emlékezetes hajókázás, de akkor és ott nagyon dühös voltam. A "kapitány" és segédje nagy nehezen két evezővel letolták a hajót a homokról, és a part felé (ahol fal van) kormányozták. Ott egy darabig a part mentén kötéllel húzták, majd megérkezett a benzin, betöltötték és némi nádasba tolatás után sikerült épségben megérkeznünk a papírgyár kikötőjébe.

Icipicit közel a falhoz...

Bármennyire is vicces volt, a kicsiket nem hinném, hogy hamar rá tudom venni egy újabb hajókázásra. Amúgy a napunk nagyon jól telt, jó idő volt, illetve egészen pontosan ez volt az év legmelegebb napja, egyben a nyár harmadik napja (azóta sem volt több)...