A héten különleges eseményeket szerveztek a kicsiknek. Hétfőn iskolai csillag születik-et játszottak, minden osztályból 2 tehetség jutott tovább a nap végi döntőbe, ezeken sajnos szülők nem vehettek részt.
Kedden különleges nemzetközi napot tartottak. Néhány osztály választott saját országot, annak a színeibe kellett beöltözni (Timiék Magyarországot választották), néhány osztályban mindenki a saját országának színeibe öltözhetett. Ezen felül mindenki vihetett be a saját nemzeti étkeiből egyet vagy akár többet is. A mensás listán fel is tettem a körkérdést, mit is vigyek be. Mivel sok indiai, pakisztáni és egyéb ázsiai nemzet van, a marhahús (gulyás), a disznóhús (lecsó kolbásszal, túrós csusza pörccel, rakott krumpli kolbásszal, pörkölt stb.) kiesett. Így végül a legtöbb szavazatot kapott zserbó, meggyes pite és mákos guba nyert. A zserbót rögtön meg is csináltam, hogy puhuljon másnap reggelre, a meggyes pitét és a gubát hajnalban csináltam meg frissen.
Erősen túlszárnyaltam az átlagot... Az iskola fele nem is öltözött be, Timiék osztályából hatan (Timivel együtt), Katáéknál hárman (vele együtt) vittek be saját nemzeti ételt. Már párszor panaszkodtam az angol érdektelenség miatt, de ez mindent túlszárnyalt. Timi és Kata annyira lelkes volt, piros-fehér-zöld hajgumival, nemzeti színű szalaggal a hajukban, nemzeti színbe öltözve, óriási tányér sütikkel felszerelkezve, szinte sajnáltam őket emiatt. De ők jól érezték magukat, büszkék voltak magyarnak lenni, és türelemmel magyarázták mindenkinek, mi is van abban az ételben, amit kétpofára tuszkolnak befelé...
Szerdán sportnap volt, erre várták a szülőket is szeretettel, ide viszont sajnos nem tudtam elmenni. Ma Katának nem volt iskola a tanársztrájk miatt, Timi rendesen ment iskolába.
Holnap pikniket szerveznek a Gadebridge parkba az egész iskolának, feltéve, ha nem esik az eső. Kata osztályfőnöke, Mrs. Jones tegnap elkapott, hogy ugye ráérek pénteken, és nagyon szeretnék velük menni a parkba. Mivel időm holnap van, park is van, persze, hogy megyek. Mondták, jó lenne, ha minél több szülő menne, hiszen azért több mint 200 gyereket kivezényelni egy félórányira lévő, több száz hektáros parkba, ott ellenőrizni, majd visszavezetni az iskolába nem kis feladat. Bár ahogy az angol hozzáállást ismerem, lehet, én leszek ott az egyetlen szülő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése