Egy tavalyi bejegyzésben már panaszkodtam a csigákra. Undorító, ragacsos, nyálas élőlények. És elszaporodtak. A ház nélküliek, a meztelenek. Az étkező és a konyha minden reggel úgy néz ki, mintha a csigák összenyálkázó versenyt rendeztek volna, tele nyommal az egész alsó szint. Fogalmam sincs, hogy jönnek be (és hogy mennek ki), de ez ellen valamit tenni kellett. Nem beszélve arról, hogy amelyik virágom, növényem egyáltalán kihajtott, és nem ették meg a csigák a gyökerét, hagymáját, annak a levelét tették tönkre, "rágták" szét.
Múlt héten vettünk csigairtószert - ebből is látszik, hogy nem egyedül nekünk van ezzel problémánk, hihetetlen sokfajta létezik, por, folyadék, minden. Mi grantulátumszerű kék izével próbálkoztunk, volt olyan, ami kétszer ilyen drága volt, ellenben kétszer ekkora hatóanyaggal. Egyelőre csak a gyengébbet vettük meg, lássuk a hatást.
Nos, Bandi kiszórt egy fél marékkal az egész kertbe. Másnap reggel csillogásra lettem figyelmes a néhai jácinthagymák környékén. Kimentem: az egész kert úszott a csiganyáltól, amelyet elpusztult és még pusztulófélben lévő csigák hagytak. Erőt vettem magamon és elkezdtem összeszedni a csigákat. Volt kb. 10 centis is, de volt 1 centis is. Ez utóbbit csak a nyáltömeg miatt találtam meg. 26 csigát szedtem össze. Tegnap 27-et (ezek egy része még élt), ma pedig 25-öt. Hogy honnan jöhetnek? Már arra is gondoltam, hogy a jobboldali szomszéd állandóan dobozokat pakol le teherautóból, lehetséges, hogy ő importálja a csigákat?
Most egy darabig minden reggel kimegyek, összeszedem a csigákat, remélem, előbb-utóbb elfogynak. Ma éjjel az átlagosnál is több csiganyom volt a földszinten, azt hiszem, a csigák ezzel hadat üzentek, ez tuti bosszú volt. De nem adom fel. Ha harc, hát legyen harc. A háború csatáiról, végeredményéről majd beszámolok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése