Hétfőn még nem voltam nagyon türelmetlen, de úgy voltam vele, ha kedden sem kapok hívást, emailt, szerdán mindenképp felhívom a koordinátort, hogy most már aztán tényleg elfogy a türelmem... Kedd délután 4 órakor biztos nagyon csuklott szegény, mert jött az üzenet, hogy ha esetleg ráérek, másnap bemehetnék hozzá, Hemelben lesz, átvehetném az egyenruhámat. Írtam neki, hogy persze, ráérek, égek a vágytól, és nem bánnám, ha szerződést, felszerelést és információt is kapnék.
Nos, csini, nővérszerű egyenruhám már van (majd az első munkanapon lefotózom magam), eldobható kesztyűt is kaptam, és határidőnaplóm is van, amiben minden fontos információt, helyszínt nyilvántartok majd. Szerződést is kaptam két példányban, amelyből egyet postán kellett visszaküldenem aláírva. Itthon Bandival alaposan átolvastuk, de sajnos sok információt ebből nem szereztünk. A mikor és hol kell majd dolgoznom dolgot egy másik megállapodás fogja tartalmazni, egyedül az órabérem szerepel benne konkrétan, valamint az általános dolgok, mint szabadság, vitás esetekben mi a mérvadó stb. Ami hiányzik még, az a fényképes igazolványom és az eldobható kötény.
Egy másik care worker hívására kell most már csak várnom, akivel együtt fogok dolgozni betanításképpen pár napot. De elmondták, ne izguljak, ne türelmetlenkedjek, maaaaaaaajd hívni fog. Sok sikert kívántak, és ezzel váltam el tőlük. Tegnap hívtak, hogy szerdán menjek be a kötényért és az igazolványért, nagyon remélem, addigra már a care worker hívásán is túlleszek. Ez az ország nagyon nem az én tempómhoz van beállítva, engem borzasztóan idegesít, hogy nem tudok semmit tervezni, mert majd csak lesz valahogy... Igaz, ez visszafelé is működik. Ha azt mondom, hogy nem, mégsem tudok bemenni szerdán, akkor megyek csütörtökön. Vagy ha az sem jó, akkor majd pénteken. Vagy jövő héten... Hogy mégis mitől működik ez az ország???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése