Tegnap végre eljutottunk Londonba. Az egész hét nyomi volt, állandóan esett az eső, a Daily Mail már beharangozta, hogy vége a nyárnak. A férjem kollégája elhívott minket Londonba, egy kis sétára a Hyde-parkba. Már ezen sikerült összevesznünk, hisz én nem egy kis sétára szerettem volna elmenni Londonba – ahova mellesleg gyerekkorom óta vágyom –, hogy megnézzek egy újabb parkot, és összefogdossam a szanaszét futó gyerekeimet, hanem LÁTNI akartam mindent-mindent, ha egyszer bejutok az angol fővárosba. Na jó, ha mindent nem is, de azokat, amiről az iskolában tanultunk, fényképen már százszor láttam, ha nem ezerszer.
De végül minden szépen és jól alakult, két kocsival kilencen (mi hatan, kolléga feleséggel, kisgyerekkel) bementünk Londonba. A befelé vezető út, a külváros, szörnyű. Mint Józsefváros legrosszabb része, bezárt boltok, néhol kitört kirakatok egymás hegyén-hátán, szinte csak külföldi (főleg arab) üzletek, a tulajok kint lézengtek az utcán, sok hajléktalan, koldus, kéregető. Ahogy beértünk a belvárosba (vagy legalábbis a város belsejébe), sokkal szebb kép fogadott, de legalább megtudtam, hogy itt is van ilyen környék (hazafelé kerültünk, egy másik kivezető úton jöttünk, ott teljesen normális kertvárosi környezetet tapasztaltunk).
Leparkoltunk nem messze a Hyde-parktól, és mivel már hetek óta tanulmányozom London térképét (vagy előző életemben itt éltem, annyira ismerős volt minden – de ez közhelyszerűen hangzik), rögtön tudtam, hogy közel van a Buckingham-palota, inkább arrafelé menjünk. Nem mentünk be sehova, mert ennyi embernek ez egy vagyon. A palotába a belépő egy felnőtt embernek 17 font, a családi belépő 45 font (Katának még ingyen lett volna). Van a palota mellett egy ajándékbolt is, azt sem látogattuk meg. Csak kívülről néztünk meg mindent, csomagoltam szendvicseket, innivalót bőven, így egy fillért sem költöttünk Londonban. Illetve a Green Parknál élő szobrokkal találkoztunk, és ahhoz hogy megmozduljanak, dobni kellett valamit a kalapjukba, erre szántunk némi aprót, szenzációsak voltak. A London Eye-ra sem olcsó a feljutás (bár oda kivételesen nem vágyom), kb. 18 font egy felnőttnek, de ha a család kombinálja például Madame Tussaud's panoptikumával, akkor adnak kedvezményt. Érdemes ezekre interneten előre jegyet váltani, hogy elkerüljük a tülekedést. A Buckhingam-palotát alaposan őrzik, végig szögesdrót-kerítés körbe, őrök mindenhol,oda egy légy nem juthat be. Mindenhol kamerák, és táblák figyelmeztetnek a rend betartására. Ja, igen. Londonban nem nagyon találni kukát, mint megtudtam, a robbantások miatt.
Több helyen láttunk bérelhető bicikliket, ezeket is előre neten el kell intézni, kapunk egy kódot (kulcsot), amivel odamehetünk az út szélén lelakatolt kerékpárokhoz, felülünk rájuk, körbejárjuk Londont, visszavisszük, és fizetünk. Nagyon praktikus.
A Trafalgar tér környékén sok ajándékbolt van, nem is vészesen drágák, egy képeslap 30 penny, négy képeslapot adnak akciósan 1 fontért. És mindent kapni, ami szem-szájnak ingere, londonos pólót, kalapot, angol zászlós tárgyakat, öngyújtót, kanalat, mini piros angol telefonfülkét stb. Viszont ezeken a részeken például a fagyi kétszer-háromszor annyiba kerül, mint máshol – ami egyébként sem olcsó.
Vasárnap a parkolás Londonban ingyenes, illetve nem kell behajtási díjat sem fizetni. Hétköznap és szombaton viszont kell, és elég borsos ára van.
Végül a Hyde-parkba nem jutottunk el, de láttuk a Buckingham-palotát, a St. James-parkot, a Westminster-apátságot, a Parlamentet, a miniszterelnök lakhelyét (igaz, messziről), a London Eye-t és sok-sok emeletes buszt. Nem tudom elmondani, mit éreztem, ahogy sétáltam végig az utcákon. Ezt látni kell. És azt hiszem, még sokszor-sokszor látni akarom…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése