Car boot sale, könyvtár, vezetés – ja és Rubyék

Minden szombaton 10-től 14 óráig van az egyik kivezető főút melletti szántóföldön kirakodóvásár. Car boot sale – ez van kiírva, ami körülbelül annyit tesz, hogy autó csomagtartó vásár, vagyis mindenki odamegy autóval, és kipakolja a motorháztetőre, az autó elé, vagy kis asztalkára azt, amije van. Többnyire használt dolgokat kapni, fillérekért. A többség összepakolja azt, amit otthon talál és már nincs rá szüksége (ruhák, játékok stb.). Minden hétvégén terveztük, hogy megnézzük, de sosem jött össze. Egészen most szombatig. Persze most is szemerkélt (időnként komolyan esett) az eső, de mi márpedig megnézzük, történjen bármi. Elsétáltunk oda, alig-alig áztunk meg, de nagyon kevesen voltak kint. 50 penny belépőt kell fizetni a felnőtteknek, de látták, hogy négy gyerekkel vagyunk, így beengedtek minket ingyen. (Néha valamire a gyerkőcök is jók…) Nem költekezni mentünk, inkább megnézni egy ilyet, úgyhogy nem is vásároltunk be. Kaptunk ajándékba ördögszarvakat, Gergő persze nagyfiúsan nem kért belőle. Vettük két videokazettát (angol nyelvűt értelemszerűen), az Oroszlánkirályt és a 101 kiskutyát. Azóta felváltva azt kell nézni. Jó vásár volt…

Pénteken beiratkoztam a helyi könyvtárba. Online. Megadtam minden adatomat, elvileg postán küldik a tagkártyát és a hozzá tartozó pin-kódot. Ingyenes a beiratkozás és a kölcsönzés is, csak extra szolgáltatásért kell fizetni, például könyvlefoglalás, faxolás, fénymásolás stb. Ez jó lesz arra, hogy a kicsiknek és nagyoknak könyveket kölcsönözzünk ki, akár gyerekmeséket is, amiket könnyebb megérteni, mint a nehéz és bonyolult szövegű krimiket. Nagyon sok eBook és audiobook is található a honlapon, amiket ingyen le lehet tölteni, az audiobookot többféle formátumban is, akár telefonra is. Ha megjön a kártyám, irány a könyvtár!
Vasárnap reggel elmentünk a Sainsbury's-be vásárolni, és én vezettem. Be kell vallanom, nem túl bonyolult, nem is nehéz megszokni, és sokkal kevésbé van halálfélelmem, mint amikor a férjem mellett ülök a baloldali anyósülésen. A körforgalomnál figyelni kell, de sikerült mindig a jó oldalra ki- és bekanyarodnom. A váltás sem okozott gondot, és nem vittem el egyetlen bal oldalon parkoló autó tükrét sem. Talán a kelleténél jobban féltem a vezetéstől, pedig a már nagykorú jogosítványom és sokéves rutinom arra utal, hogy tudok vezetni – akár a jobb, akár a bal oldalon. Péntek délután Dóri barátnőjéék meglátogattak bennünket. Kb. másfél-két éve megismerkedett Rubyval, akivel egy vonattal, busszal jártak be Pestre és vissza. A lány Etyeken lakik, anyukája mindig kijött érte a vasútállomásra, és néha Dórit is hazahozták, vagy néha reggelente érte jöttek, esetleg felszedték a főúton és kivitték az állomásra. Eljött Dóri ottalvós születésnapi bulijára is. A neve azért ilyen furcsa, mert apukája angol. Ruby folyékonyan beszél angolul, abszolút kétnyelvű. Már amikor tudtuk, hogy kijövünk, volt róla szó, hogy ha jönnek rokonlátogatásra (fél Angliát, Wales-t bejárták), akkor errefelé is eljönnek. Először még ittalvásról is szó volt, de végül csak egy-két órára tudtak beugrani, de aranyosak voltak, hogy egyáltalán bejöttek. És amiért külön köszönet jár nekik: hoztak egy pár Czimer-kolbászt. Az életemet (és Dóriét) mentették meg vele.