Szorgalmasan nekiálltam tanulni. Bár általában hamar alábbhagy a lelkesedésem, remélem, most nem fog. Egyik barátnőm újságolta, hogy talált egy online angoltanárt, aki csak és kizárólag skype-on tanít, így nem kell elmenni sehova, viszonylag szabad időbeosztása van, és nem is túl drága (a többi magántanárhoz képest). Én is bejelentkeztem hozzá, megcsináltam a tesztet (kettőt is), volt ingyenes próbaóránk, és megvolt az első "igazi" óránk is. Sokat kellett beszélnem, egész jó óra volt. Sok-sok házi feladatot kaptam, igyekszem minél többet megcsinálni belőle, ez legalább ösztönöz arra, hogy foglalkozzak ezzel.
Kicsit keveslem a napi 24 órámat, annak ellenére, hogy nem dolgozom, úgy érzem, kevés a nap ahhoz, hogy mindennel, mindenkivel foglalkozzam. Dórinak kell a segítség a Twilight fordításához, tegnap elkezdte olvasni. Gergő a Tunnels-t olvassa (magyarul Az alagutak rejtélye címen fut), illetve ő is inkább elkezdte. Ez ugye napi 5-20 mondatig terjed, lassan megy, szótáraznak, és nem éppen könnyű könyvek. Mellette minden nap csinálunk angol nyelvű rejtvényeket, vagy akasztófázunk, a BBC honlapján van ehhez megfelelő anyag. Nagyon élvezik, de pokoli sok időt elvesz ez is. Mellette persze ugyanúgy éljük a napokat. Mikor lesz reggeli? Mi lesz reggelire? Mikor lesz ebéd? Mi lesz ebére? Mikor lesz vacsora? Mi lesz a vacsora? Társasozunk ma este? Miért nem? Mikor megyünk kirándulni? Kicsit (na jó, NAGYON) fárasztó. Anyu ilyenkor szokta mondani: szép a nagy család, ugye?
Egyre jobban hiányzik Glenda. A mosogatógép. Még otthon adtunk nevet egy-két háztartási eszköznek. Rozi a mosógép. Glenda volt a mosogatógép. Minden reggel, amikor felkelek és megpróbálok teát főzni, rá kell jöjjek, ahhoz, hogy vizet eresszek, ki kell pakolnom a teli mosogatót (úgy, hogy előző nap legalább kétszer komplett mosogatást csináltam). Erre persze a legjobb módszer, ha rögtön el is mosogatok. De reggeli után újra tele a mosogató. Mintha valami láthatatlan kéz (kb. 10, ha jól számolok) folyamatosan töltené fel tányérokkal, villákkal, bögrékkel. Ebéd után be sem fér a rengeteg lábos, fazék, tepsi (miért is kell nekem többfélét főznöm, sütnöm – én vagyok a hibás) a mosogatóba. Úgyhogy ezért (is) hiányzik Glenda. Amikor a kicsik jönnek le reggel kakaózni, mindig azt látják, hogy éppen mosogatok. Kata valamelyik nap meg is jegyezte: Anya, te nagyon szeretsz mosogatni, ugye? Mondtam neki, hogy nem, nem szeretek. De hát minden reggel mosogatsz… - volt a válasz. Igen, mert sajnos muszáj. Szegény anya. Azóta, ha meglát mosogatni, mindig megjegyzi, hogy muszáj, de nem szeretem. Ha tudná, hány dologgal vagyok még így…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése