Egy hét alatt történt

Kata engem is megfertőzött múlt héten – vagy magamtól lettem beteg, de egész héten pocsékul éreztem magam. Vettem Lemsip nevű italt, ez olyan, mint nálunk a Coldrex feketeribizlis por, ez segített, ezután mindig jobban éreztem magam. Így nem voltam túl alkotóképes, a blogba sem írtam, most pótolom a hiányt.

Jó idő és tömeg volt a car boot sale-n szombaton

Szombaton elsétáltunk Dórival a car boot sale-re, Timinek vettünk több matekos és nyelvtani füzetkét, könyvet, Katának verses-dalos könyvet fillérekért. Meg persze neki még egy porcelánt. Lassan már másik vitrint kell venni a sok-sok porcelánjának, amiatt persze nem aggódik, hogy a ruháinak nincs szekrénye, a porcelánok a szoba és élete fénypontjai.

Hétvégén islert sütöttünk (a parmezános sajtrudacska és a fetasajtos háromszög mellett). A két naggyal több órán keresztül gyúrtuk, sütögettük, ragasztgattuk lekvárral össze az islereket, én olvasztott csokival öntögettem le őket. Az egész délután és az este is ráment, de megérte. Ma fogyott el az utolsó darab, és napról napra finomabb lett, jobban összeért az egész. Vittünk a sütikből Szabolcséknak is, ne maradjanak ők sem süti nélkül hétvégére.
Közben Kata elaludt (ami általános nála ebéd után hétvégén), titokban lefényképeztem.

Az Englandos póló még otthoni...

Persze a sütés azért nem egyszerű a mi családunkban, főleg ennyi eszement bolond között. Harcoltunk fakanállal, dobálóztunk tésztával, gyártottunk egy "kitchen song-"ot, ami valószínűleg egyik zenei tehetségkutatóban sem állná meg a helyét, de még a kapuig sem jutnánk vele… A konyha pedig kész csatatér volt, mire végeztünk, de legalább élveztük.
Ugyanennyire élveztük – szintén a nagyokkal – a keddi majdnem egész napos játékot. Pár évvel ezelőtt játszottunk egy számítógépes játékot, akkor négyen (Bandi, a nagyok és én). Elrejtett tárgyakat kellett megtalálni, az egész játék angolul van. Demo verziót töltöttünk le, így nem lehetett belőle kilépni, akkor bekapcsolva hagytuk éjszakára a gépet, hogy ne vesszen el, és másnap folytattuk. Most valahogy eszünkbe jutott, megkerestem (imádom az emlékezőtehetségemet), és mivel van második része, letöltöttem. Szintén a próbaverziót. Valamikor 11 órakor kezdtük el játszani, amikor menni kellett a kicsikért, akkor felálltunk fél óra hosszára, majd folytattuk, egészen estig. Amikor apa hazajött, akkor gyorsan megcsináltam az ebédet (milánói makarónit), vacsoráztunk, és apával ketten befejeztük a játékot (a maradék kb. 20 percet). Tudom mindenkinek ajánlani: Magician's Handbook I. és II. Persze csak miután kész az ebéd…

Jelentkeztem egy állásra, próbaképp két hete elküldtem az önéletrajzomat egy szomszédos város iskolájába, ahol reprográfiai asszisztenst kerestek. Ma jött a válasz, hogy sajnos nem engem választottak. Nem keseredtem el, valószínűleg kicsit pánikba este volna, ha behívnak, most kicsit sok lenne még ez is. De legalább látom, hogy itt sem esznek embert a munkaadók, nagyon korrekt volt már az, hogy válaszoltak (levélben, nem emailben), ez Magyarországon nem szokás. Így begyűjtöttem életem első angol nyelvű álláselutasító levelét.
Tegnap 10 órakor látogatom volt, Samantha az önkéntes munka kapcsán. Nagyon kedves hölgy volt, jól elbeszélgettünk az ő életéről, az én életemről és az önkéntes munkáról. Megtudtam például, hogy szigorú ír katolikus családban nőtt fel, és neki az angol élet a szabadságot jelentette. Azt mondta, nagyon vidám csapat az önkéntesek csapata (ez a részleg, amelyik a családvédelemmel, családlátogatással foglalkozik), általában tízen vannak önkéntesek, 3 koordinátor, ő a menedzser és van egy lelkész, aki velük dolgozik. Elmesélte nagyvonalakban, hogy miről szól ez a home visitor munka, segítőkész volt, bizalmat ébresztő. Azt hiszem, ez az otthoni szociális munkáshoz hasonló tevékenység. Többször hangsúlyozta, hogy nem leszek egyedül, mindig mellettem lesz valaki, amíg nem érzem azt, hogy egyedül is képes vagyok csinálni, bármikor felhívhatom őt, a "kollégákat", és ha úgy gondolom, bármikor abba is hagyhatom. Jövő héten csütörtökön kezdődik a tanfolyam, 9 hét, minden héten egy teljes nap, reggeltől délutánig (ebédet kapok). Az angol tanfolyam is jövő héten kezdődik, hétfő délután, az heti egy alkalom, 10 héten keresztül, alkalmanként két óra. Szóval, beindul az élet jövő héttől…
Remélem, Dóriék is iskolába fognak már addigra járni. Ugyanis onnan még mindig semmi hír. Bandi tegnap írt nekik egy e-mailt, hogy ugye azt ígérték, hogy hétfőig jelentkeznek, reméli, hogy találtak már megoldást. Nos, azóta sem válaszoltak. Sem postán, sem telefonon, sem emailen. Jövő héten már október van, és még mindig nem járnak iskolába. Kicsit kezd aggasztani a dolog, ráadásul ők is unják már az itthonlétet, a barátok nélküliséget, és egyáltalán ezt az egész kilátástalanságot.
Ellenben Timiéknél minden flottul megy, élvezik az iskolát. Timi tanárai néha kevésbé élvezik Timit. Tegnap kaptam egy papírt (incident report) és behívtak egy rövid beszélgetésre tanítás után. A teremben rohangált, asztal alá bújt, a fiúkat lefröcskölte vízzel (itt bent van az épületben a terem mellett a vécé, ott tudnak kezet is mosni, így – sajnos – közel van a fröcskölőeszköz). Kérték, kicsit mossam meg a fejét, és hassak rá, hogy viselkedjen kulturáltabban. Megtörtént, ma már azt mondták, jobb volt. Nem jó, de már jobb… Tegyük hozzá, hogy tegnap Mr. G. nem volt, Mrs. Dupen és egy másik teaching assistant volt velük, és Timi nem szereti őket, odavan Mr. G.-ért. Remélem, nem lesz gond a lányzóval, otthon többször voltam az igazgatói irodában és az osztályfőnöknél, mint otthon. Gergővel már végigjártam ezt az utat, a magatartásproblémáktól kezdve a nevelési tanácsadón át a pszichológusokon túl a mozgásterapeutáig mindenhol voltam vele, okosat sehol nem tudtak mondani. Megállapították, hogy koránál okosabb (Timi is), unja az órákat (Timi is), egyéniségének megfelelőbb oktatásra lenne szüksége. De hogy hol és miből, azt nem mondták. Azt hittem, Timinél nem lesznek ilyen gondok, ha idejár iskolába, de egyrészt kezd beilleszkedni, most már könnyebben fogja fel a dolgot, másrészt unatkozhat egész nap, hiszen még messze nem ért meg mindent (bár már egyre többet), így unalmas lehet neki egész nap ülni és szót fogadni. Ezt megbeszéltük vele, és megígérte (éppen háromezredszerre), hogy soha többet nem csinál ilyesmit, és ő lesz az én kisangyalom. Majd meglátjuk…