Kedden délutánra volt időpontunk (Gergőnek és nekem) a háziorvoshoz, pontosabban a nővérhez, akinél regisztrálnunk kell. A recepción szóltam, hogy jöttünk, van időpontunk, kaptunk egy számot, kb. 10 percet kellett várnunk. A nurse egy nagyon kedves idősebb barna bőrű hölgy volt (nem tudom, hogy néger vagy indián származású, de nem fehér, azért fogalmaztam ilyen körülményesen). Mosolygott végig, szépen, érhetően beszélt – legalábbis mindent értettem, és meg tudtam értetni magam. Még a vicces megjegyzéseimen is mosolygott. Itthon is ritkaság az ilyen kedves egészségügyi dolgozó. Az asztmám kapcsán megtárgyaltuk a magasságom és a tüdőkapacitásom összefüggéseit, tehát tényleg jól éreztem magam ott, már majdnem olyan volt, mintha beilleszkedtem volna. A kitöltött papírokat elvette, mért vérnyomást, súlyt, magasságot (Gergő 3 centivel magasabb nálam), kérdezte, mire vagyunk allergiásak, szedünk-e gyógyszert stb. Mondta, hogy ha bármi gond lenne, kérjünk időpontot, és jöjjünk nyugodtan az orvoshoz. Dórival és Timivel ma délután megyek, Katával jövő hétfőn délután.
Feldobott voltam attól, hogy végre valakivel megértetem magam, nem érzem úgy, hogy béna bevándorló vagyok. Ez a lelkesedés sajna hamar elmúlt. Másnap, vagyis szerdán próbáltam belépni a Lloyds-os internetes bankba. Előzményként röviden: még júliusban nyitottunk nekem bankszámlát a Lloydsnál, nagyon kedves hölgynél, kaptam mindenféle hozzáférést, meg kell adnom különböző jelszókat, adatokat. Kb. 20 perces ügyintézés volt, két nap múlva postán megjött a Visa kártyám is, minden klappolt. Előtte próbálkoztam egy internetes bankszámlanyitással, ahol azt hirdetik, hogy egyszerűen és gyorsan, személyes találkozó nélkül juthatok bankszámlához és bankkártyához, de elküldtem az adataimat, kérték, hogy küldjek be postán hiteles másolatokat (hitelesíttetni lehet banki dolgozóval, postai dolgozóval, börtönőrrel, rendőrrel stb.). Mire elgondolkoztam volna, hogy kivel is hitelesíttetném a papírjaimat, kaptam egy e-mailt, hogy sajnos a feldolgozott adatok alapján nem tudnak nekem bankszámlát nyitni… Így maradt a legegyszerűbb, elsétáltunk egy bankba, és nyitottunk egyet. Szóval, internetes bank: a jelszóval és az azonosítóval még nem voltak gondjaim, de amikor egy emlékeztető információnak kellett beírnom a 6., 8. és 10. karakterét, elgondolkodtam. Arra sem emlékeztem, hogy megadtam ilyen információt (pedig muszáj volt…), nemhogy a karakterekre. Próbálkoztam beírni olyasmit, amit normál esetben megadnék, de nem sikerült másodszorra sem eltalálnom a jó megoldást, így letiltottak. Rákattintottam az "elfelejtettem az információt" gombra, majd ott kérték a születési dátumomat, nevemet, sok-sok adatot, miután végeztem mindennel, a tovább gomb után jött a meglepetés: hívjam fel az ügyfélszolgálatot, és kaptam egy referenciaszámot is, amit be kell majd diktálnom. Vért izzadtam az ügyintézővel. Nem értettem, amit mondott, amit kért tőlem (igaz, fogalmam sem volt, hogy a kártyámon lévő hat számjegyet six digit sort code-nak hívják), ő egyre idegesebb volt, én egyre elkeseredettebb. Ügyfélszolgálatosként valószínűleg naponta sok száz eszement ügyféllel találkozik, én ugyan nem voltam az, egyszerűen csak értetlen, egy másik országból származó, aki nem érti a nyelvet. Beszélhetett volna tőmondatokban, lassan, ahogy erre többször meg is kértem. De nem. Hadart, hadart, hadart. Sikerült elintéznünk végül is az újraaktiválást, de a telefon letétele után bőgtem vagy negyedórát emiatt. Belegondoltam, hogy ha beadom pár helyre az önéletrajzomat és esetleg felhívnak, vajon hányadik nem értem után teszik le majd a telefont. Ettől megint elment hosszú időre az élet- és munkakedvem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése