Keresés ebben a blogban

2010. szeptember 7., kedd

Iskola – végre valami pozitívum


Tegnap reggel Bandi a Yewtree iskola felé autózott, bement megkérdezni, hogy ugyan már, tudnak-e valamit kicsi lányainkról. Mivel tegnap kezdődött a suli, az iskolatitkár(szerűség) nagyon el volt havazva, így azt kérte, térjenek vissza a témára délután. Úgy időzítettünk, hogy a fél ötös nurse előtt (Kata volt még hátra) én is elmehessek, mégis jobb, ha együtt látjuk, halljuk mindazt, amit elmondanak.
Fél négyre ott voltunk, nagyon kedves volt a titkár, hozta a papírokat Katának, amiket ki kellett tölteni. Szóltunk, hogy van még egy lányunk, akit szintén ide szeretnénk járatni, nem volt gond, rögtön hozott még egy kupac papírt. Név, cím, telefonszám, származás, bőrszín, beszélt nyelv, néhány orvosi adat – kb. ennyit kellett beírni.
Elmondta a hölgy, hogy amint megvan minden cuccuk, akár másnap már jöhetnek is iskolába. Nosza, mondtuk, mesélje el, mire van szükségük, és uccu… Timinek galléros póló vagy blúz kell, hogy meg tudja kötni a nyakkendőjét, Katának elég a sima (kerek nyakú) fehér póló. Alulra sötét alj, fekete cipő, fehér zokni (ezeket már korábban megvettük). Amit ott helyben adnak (a nyakkendőn kívül): címeres könyvtartó táska (iskolatáskának nehezen nevezném, hiszen max. 2-3 A/4-es könyv fér bele), címeres tornazsák és címeres pulóverek. A két lány cuccaiért ott helyben ki kellett fizetni 29 fontot (a nyakkendő pl. 3 font volt). Próbáltunk tegnap este még venni Timinek váltócipőt (Katának van), de sajnos nem sikerült, viszont vettünk ételtartó táskaszerűséget a szendvicseknek. Van lehetőség bent étkezésre napi 1,90-ért, de nem vagyok biztos benne, hogy értékelni fogják az angol ételeket, így egyelőre csomagolok minden nap szendvicseket nekik. Pólókat, blúzokat megvettük, így minden készen áll az iskolára (az izgatott lányok is).
Nyugtatott minket a titkár, hogy ne izguljunk, nem gond, hogy nem beszélnek angolul, megoldják, minden rendben lesz, hamar alkalmazkodni fognak. Közben befutott Kata osztályfőnöke is, Mrs. Jones, ő is elmondta, hogy csak nyugi, megkérdezte Kata becenevét (simán kimondta a Katalint is), és azt, hogy hogy köszönünk magyarul. Nagyon kedves, bájos, nálam fiatalabb hölgy, elsőre nagyon szimpatikus.
Timi osztályfőnöke Mr. Gamham (vagy valami hasonló), sajnos nem értettük a nevét, amikor a titkár mondta, és ma reggel meg nem láttuk jól a névcímkéjét.
20 perccel órakezdés (itt 9-kor kezdődnek az órák) előtt kell odaérkezni, de 10 perccel 9 előtt már csúnyán néznek az emberre, így illik pontosan érkezni. A gyermekeket az osztályteremig kell kísérni, osztályfőnök átveszi, délután pedig osztályteremből kell elhozni, osztályfőnök adja a szülő kezébe pontban 15 órakor.
Ma reggel együtt mentünk apával kocsival az iskolába, hogy bekísérjük első napjukon a kicsiket (Dóri is jött velünk, ő is izgult értük).


Nagyon várták már, hogy mehessenek, korán érkeztünk, ezért várni kellett elég sokat. A lányok türelmetlenek voltak. 8.45-kor nyitották meg Katánál a kapukat, be kellett kísérni, felakasztani a fogasra a cuccokat és mehetett is be. Az osztályfőnök egyesével vett át minden gyereket, illetve nyugtázta, hogy megvan. Megkérdezte, Timi melyik osztályban van pontosan, hogy ha esetleg bármi gond lenne, átvihesse hozzá a Katát, mégis jobban el tudják magyarázni egymásnak, mit akarnak..
Még egyszer elmondta, hogy ne izguljak, délután háromkor vár. Visszanéztem, és láttam, hogy Kata már az egyik asztalnál ül és rajzol. Ő feltalálja magát, csak hagyják békén, ha úgy akarja. Elfelejtettem szólni, hogy ő aztán tényleg makrancos Kata, de Bandi azt mondta, majd rájönnek…
Ezután siettünk Timi osztályába, ahol az osztályfőnök az ajtóban állt, megkérdezte, ő Timi, mondtuk igen, behívta, és máris beriglizte az osztályajtót. Timi arcán ekkor kicsit látszódott az idegesség és a pánik, de nagyon remélem, hogy jól telik az első napjuk és holnap is szívesen mennek majd.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése