Kezdem az iskolával. Semmi hír. Nem haladtunk előrébb az iskolaügyben sajnos semmit. Kedden volt egy e-mailváltás Dóriék iskolájával. Bandi írt nekik, hogy akkor most hogyan tovább, milyen felszerelés kell, mikor mehetnek a gyerekek, mikor találkozhatunk valami illetékessel, aki megmondja a teendőket. A válasz az volt, hogy sajnos a hölgy egyedül van bent, nem tud intézni semmit, de a héten vége a nyári szünetnek, utána amint lehet, felveszik velünk a kapcsolatot, és összehoznak majd egy találkozót az osztályfőnökkel és/vagy az igazgatóval. Azóta semmi. Vagyis holnap biztos hogy nem mennek iskolába, egyik gyermek sem. Timire még nem jött válasz, hogy felveszik-e, elfogadják-e a kérelmünket, Katát ugyan felvették, de azóta se kép, se hang. Nem nagyon értem, miért nem igyekeznek kicsit jobban, és hiába bombázzuk őket levelekkel, hívásokkal, egy tapodtat sem haladunk előre.
Hétvégén körülnéztünk egy-két áruházban, a sétálóutcában. Vettünk cipőket, szoknyát, nadrágot, zoknikat. Felsőt nem mertünk még venni, hisz nem tudjuk, kinek milyen címeres, milyen színű kell. Lehet, odaadják a címert, hogy az ember lánya varrja vagy vasalja rá. Tényleg semmit nem tudunk ilyen apróságokról sem, de már előre félek a kiadásoktól. Ha belegondolok, hogy a kicsiknek minimum 5 póló kell fejenként, a nagyoknak 2-3, pulóver 2 fejenként, blézer, kabát stb. És még nincs táskájuk, füzeteik, könyvek, és ki tudja, még mi minden fog kelleni (iránytű biztos, ezt olvastam az Astley honlapján…). Próbálom magam nem idegesíteni ezeken a dolgokon, hiszen ha az iskola sem igyekszik, én hova törjem magam. Mennek, amikor mennek, egyelőre úgysem értenek majd egy árva szót sem, két-három hét ide vagy oda…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése