Feri és a fotózás

Feri elment. És a gyerekei is. Biztos megunták, hogy folyamatosan fényképezni akarom őket. A legutolsó fénykép utáni napon reggel üres volt a fészek. Azóta néha látni és hallani véljük őket, de bizonyítékunk nincs rá, hogy valóban ők repkednének a közelben. Nem tudom, hova költöznek ilyenkor a rigók, mit csinálnak, vajon tényleg ennyire fejlettek voltak a kicsik, hogy mindannyian elrepültek?
Így nem fogok több madárképet feltölteni. Ellenben próbálom a kertben lévő virágokat (bokrok, fák virágait) fényképezni. Tüneményes exfőnököm segít távoktatásilag, de erőteljesen küzd velem. Ma állvánnyal felszerelkezve, később fehér pólóban fetrengve a földön idétlenkedtem a kertben. Már értem, hogy a szomszédok miért nem barátkoznak velem. Átköszönt ugyan a szomszéd néger hölgy, de láttam az arcán a megrökönyödést, amikor a bokor alól visszaintegettem neki. Mivel mostanában nem nagyon megyünk sehova (ahova fényképezőgépet is tudok vagy akarok vinni), így csökkent a naponta feltöltött képek száma. Mutatóba teszek ide virágfényképet, ami ma készült.

A gyerekekről is csináltam képeket, szükség van igazolványképre (iskolába, ide-oda kellhet). Ezt is iderakom, bár ez nem a legjobb (annak ellenére, hogy nagyon-nagyon sok képet csináltam róluk, és próbáltam többféle beállítást, többféle helyszínt stb.), 3 × 4 centisként bárhova jó lesz.