És még mindig Jackie-vel. A szombat délutánt és a vasárnap egész napot együtt töltöttük. A vasárnap szörnyű volt, reggel korán kezdtünk, pár óra munka után egy óra szünet, aztán megint pár óra munka, megint szünet és aztán végig este fél 8-ig. Vasárnap este felhívta Jane-t, hogy ugyan már mi is lesz velem hétfőn reggel. Mivel még mindig nem tudott mondani semmit, "jobb" híján Jackie-vel maradtam, mondván, kedden megy be a központba, mert aznap szabadnapos, utánanéz, hogy mi is legyen, kivel legyek, melyik területen. És majd hív. Jackie kedden szabadnapos volt, így én is. Előre szóltam, hogy ma, azaz csütörtökön nem tudok dolgozni, mert vizsgázom, délelőtt pedig a Yewtree-ba szeptemberben érkező új tanárokkal lesz kávés reggeli megbeszélés.
Nos, kedd este hívott Jackie, hogy vajon hívott-e Jane. Micsoda meglepetés: nem hívott. Így szerda reggel is maradt Jackie, mondta, hogy az utolsó délelőtti ügyfelünk egy day centerben van, ahol Jane is ott lesz, találkozhatok vele személyesen. A day center egy közösségi ház-szerűség, ahol az idősek és/vagy betegek összejönnek egy-egy napra, a központ autói körbejárnak a városban, összeszedik az aznapi embereket, kapnak enni, gondoskodnak róluk, tevékenységeket szerveznek nekik (kártyázás, bingózás stb.), beszélgethetnek másokkal stb. Mindezért persze fizetni kell, nem is keveset. Sok ilyen központ van Hemelben, nem tudom, a többi hogy néz ki, de ez, ahol voltunk, nagyon komolyan felszerelt. Igazából azért mentünk, mert elkészült egy új "fürdőszoba", emelődaruval, mozgássérült vécével, zuhanyrésszel, korlátokkal, és azt kellett tesztelni. Julie és Jackie (miért kell mindenki J-s névvel ellátni...) végezte a tesztelést az egyik ügyféllel (rögtön rájöttek egy csomó hiányosságra, hibára), Jane volt a megfigyelő, aki egy halom jegyzetet készített erről. Én meg voltam az árnyék. Szegény embert (persze, hogy Johnnak hívják) nem irigyeltem, négy nő bámulta, ahogy ült ott meztelenül...
Jane persze kérdezett egy csomó hülyeséget tőlem (elvégeztem-e a tréninget stb.), fogalma sem volt, hova fogok menni és mikor (pár napja már az a terv, hogy maradok azon a területen, ahol most vagyok), kaptam tőle 3 doboz latex-kesztyűt, és azt ígérte, a papírok pénteken reggel postán érkeznek. Kivéve az árnyékolási papírt, mert azt meg kellett volna kapnom a koordinátortól. Mondtam neki, hogy elég ideges vagyok, félek (Jackie egész nap látta rajtam, meg is jegyezte), lehet, nem állok készen arra, hogy hétfőn már egyedül kezdjek. Ó, ne izguljak, jó leszek, ő tudja, bízik bennem stb. Hát, még hátravan a holnapi napom, akkor is ráérek eldönteni, pánikoljak-e tovább vagy ugorjak bele hétfőn reggel ebbe az egészbe.
Miután végeztünk a központban, hazajöttem, átöltöztem, és bementem a koordinátorhoz a városba azért a nyomorult papírért. Egy órát vártam rá, mert előbb ebédelt (elszaladtam addig kávézni), mire visszamentem, már voltak nála. Jaj, elfelejtettem odaadni a papírt? IGEN, ezt is elfelejtette. Papírral a kezemben mentem délután Jackie-vel dolgozni, és csak remélni tudom, a pénteki posta tényleg meghoz mindent, amire szükségem van.
Holnap (péntek) reggel Sammel leszek (végre nem J betűs), akivel olyan ügyfélhez (is) megyek, ahova hétfőn egyedül kell majd mennem. Ja, és persze be- és kilépő kódot még nem kapok, mert időbe telik, mire a központi rendszerben beállítják, hogy ha én telefonon be- és kijelentkezem, rögzüljön... Időbe. Eléggé tele a hócipőm ezzel az adminisztrációs lustasággal, a lazasággal, a tehetetlenséggel. Kód helyett papírokat kapok, amit minden egyes ügyfélnél ki kell töltenem, mindenkinél újat. Az ott töltött 30 percből 25 perc papírmunkával megy el, az ügyféllel meg csak kapkodunk, siettetjük, pedig idős, beteg emberekről van szó. Az egész néha olyan lélektelennek tűnik. Tudom, egy kórházban, egy otthonban még ennyire sem foglalkoznak az emberrel, de akkor is borzasztó látni, hogy az a szegény ember még beszélgetne, még mondaná, de nekünk futni kell, mert ma még 8-9 ügyfél van hátra...
Megkérdeztem Jackie-t, miért kell nekünk este 7-kor ágyba dugnunk minden ügyfelet, miért nem lehet később. Elmondta, régen volt reggeli műszak, ebédes és estés időszak, de mióta teaidős (tea-time) részt is beiktattak, ha az ember 4-kor kezd, nem tudja este 10-11-ig csinálni. Mondtam, talán másnak kéne csinálni a teaidőt és másnak az estét, így mindenki jól járna. Sajnos kevés az ember, ez nem megoldható. Így akár tetszik, akár nem, 7 után nem sokkal be kell fejezni a munkát. Nincs esti, éjszakai pótlék, hiszen nincs ekkor már műszak sem.
Ja igen, és még mindig nem tudom, mikor leszek, hol leszek, kihez kell mennem, hány órát kell dolgoznom, de remélhetőleg a holnap reggeli postával érkező papírokból minden kiderül (amúgy tényleg mindenki hetente kapja meg az útvonaltervet péntek reggel, a következő hétre), nem felejtenek ki a címlistából...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése