Keresés ebben a blogban

2011. július 13., szerda

És megtörtént a csoda...

Elkezdtem dolgozni. Ahogy ígérték - érhetnek még meglepetések -, pénteken megérkezett a papírhalom. Az összes kitöltendő nyomtatvány, elszámolás, útiterv, időbeosztás. Mindent megkaptam.
E heti beosztásom igen érdekes: hétfőn délelőtt dolgozom (6 helyszín), pénteken délelőtt (6 helyszín), szombaton egész nap (18 helyszín) és vasárnap is egész nap (15 helyszín). Hétvégén van olyan ügyfél, ahova négyszer is megyek, különböző időpontokban.
A hétfő délelőttöm jól telt, reggel 7.10-kor kezdtem, Bandi vitte gyalog a kicsiket suliba. 10.30 után nem sokkal itthon voltam, és 12-kor kellett még visszamennem egy nénihez. Fárasztó volt a reggeli műszak. Azon kívül, hogy iszonyatosan féltem, mit rontok el, mit felejtek el, mit értek meg és mit nem, hogyan tudom magam kifejezni, még azon is aggódtam, hogy odataláljak, jó ajtón menjek be, udvarias legyek stb. És persze az első napi drukk is megvolt. Túléltem, és az ügyfelek is... A délelőtti munka többségében abból áll, hogy felkeltjük az ügyfelet, ha van, leválasztjuk a katéterzacskót, kiürítjük, kikísérjük a klienst a fürdőszobába, segítünk lemosdani, fürdeni, zuhanyozni (embere válogatja), megtörölgetjük, különböző helyeken különböző krémekkel bekenjük, visszakísérjük a hálóba, segítünk felöltözni (ruhát választani), megcsináljuk az ágyat, elpakoljuk a szennyes ruhát, kidobjuk a szemetet, ki is visszük a szemetet az udvari nagy kukába, reggelit csinálunk (müzli, zabkása, keksz, pirítós, tojás stb.), teát főzünk, friss vizet adunk a gyógyszerhez (erre külön nagyon kell figyelni, hogy bevegyék a gyógyszert, van, ahol szemcseppet is kell adni), elmosogatunk, majd minderről listát írunk az ápolási tervbe, vagyis mindent rögzítünk. Ha kért enni, azt is, ha nem kért enni, azt is - tényleg mindent. És ha lehet, mindezt maximum félórán belül. Volt olyan ügyfél, ahol 50 perc alatt végeztem, mert szegény nagyon lassan tud mozogni, kerülgetni kell őt a kicsi fürdőszobában, nem megy ez még olyan gyorsan. Hétfőn nem úsztam el senkivel, de kicsit tartok a hétvégétől, ahol elég szoros és hosszú időbeosztásom lesz.
Két dolgot felejtettem el, ami utólag a kocsiban jutott eszembe: az egyik néninél nem húztam el a hálóban a függönyt, az egyik bácsit pedig elfelejtettem deóval befújni fürdés után. Úgy gondolom, ez nem vészes, ennél nagyobbat soha ne hibázzak.
Az angollal igazából nem volt gondom, valahogy sokkal jobban ment, mint vártam. Az ügyfelek is próbáltak velem kommunikálni, és én is próbáltam minél több értelmes angol mondatot kipréselni magamból. Lehet, eddig azért tűnt "nehezebbnek", mert Jackie ott állt a hátam mögött, és tudtam, hogy számíthatok rá, bármi van. Most, hogy egyedül vagyok, vagy megértem, vagy megkérdezem ötször, de muszáj tudnom, mit szeretnének, és azt is muszáj elmondanom, én mit szeretnék... Persze, könnyítés volt, hogy csak olyanoknál voltam, akiknél már többször jártam, illetve ők szépen, tisztán (az angol átlaghoz képest) beszéltek. Hétvégén lesz olyan, akinél még nem voltam, illetve olyan is, akihez nem szívesen megyek, mert utál mindenkit, főleg a külföldieket, de olyan is van, aki egyszerűen csak hisztis, ha valamit egy centivel arrébb tesz le az ember, mint ahogy ő gondolja. Olyan is van, akinek egy szavát sem értettem eddig, és valószínűleg hétvégén sem fogom. Pénteken megjön majd a jövő heti beosztásom, és remélem, ezután a normális rend szerint kétheti körforgás lesz, vagyis ugyan minden héten jön a beosztás, de ugyanaz lesz, mint a két héttel ezelőtti. Persze apró változások mindig lesznek (sajnos kórházba kerülnek ügyfelek, meghalnak, felmondják a szerződést stb.), de legalább tudok némileg előre tervezni.
Bár eddig akárhányszor erre számítottam, mindig csalódnom kellett, mert valahogy nem erről híresek az angolok. Hétfőn este is csörgött a telefonom, hogy lenne valaki Hemelben, akihez el kéne menni, de nemet mondtam. Új vagyok, az első napom volt, délelőtt dolgoztam, Hemel elég nagy, nem volt kedvem átutazni az egész városon egy olyan emberhez, akit lehet, nem is ismerek. Sok lett volna a jóból első nap.
Az is lehet, hogy ha belejövök, még több embert, még több helyszínt kapok. Lehet, ez csak a beetetés időszaka... Ha beválok, többet dolgozhatok, persze több pénzért. Elvileg július utolsó napján kapom meg az első fizetésemet, nagyon kíváncsi leszek rá, mit és hogyan számolnak (még az árnyékolásért járó pénzt összegét sem tudom), érdemes-e hajtanom, vagy átállok angol üzemmódra, és csak annyit dolgozom, hogy jogosult legyek járulékokra... igazából csak annyit szeretnék dolgozni, amennyi még nem megy a család rovására. Milliomos sajnos ebből így sem, úgy sem leszek, de legalább érzem, hogy hasznos vagyok a társadalom, a család, az ország, és főleg saját magam számára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése