Katának lejár az útlevele, mielőtt még hazamehetnénk. Két eset van, vagy hazarepülünk megcsináltatni, vagy a londoni magyar konzulátuson csináltatjuk meg. Ha otthon szeretnénk, mindkét szülőnek repülni kéne (plusz Katának), ami egy kicsit drága és hosszadalmas lenne, így London mellett döntöttünk. Hogy két legyet is üssünk egy csapásra, gondoltuk, elintézzük a magánnyugdíj-pénztári nyilatkozat leadását is, azt is a konzulátuson lehet külföldön tartózkodó magyaroknak.
Az útlevél gyorsan megvolt, 3 fénykép, kitöltött kérelem, születési anyakönyvi kivonat, 38 font (+ 3 font válaszboríték a postai feladáshoz), aláírtuk, és kész is voltunk.
A nyugdíjmizéria ennél bonyolultabb volt. Három példányban kellett kitölteni a nyilatkozatot, amelyet ott helyben kellett aláírni. Igazolni kellett, hogy a) tartósan külföldön foglalkoztatott az ember, b) tartós külföldi szolgálatot teljesít, c) külföldi tanulmányokat folytat. Nos, itt kezdődött a gond. Én ebből egyiket sem tudom igazolni. Nincs munkáltatói igazolásom, nem vagyok katona vagy akármi, és (egyelőre) nem is tanulok. El sem akarták tőlem venni a papírokat, hiába ragaszkodtam hozzá, hogy márpedig én nyilatkozni akarok, mert jogom van hozzá… Végül írattak velem egy kérelmet, hogy szeretnék nyilatkozni, de azt mondták, egyáltalán nem biztos, hogy elfogadják. Kérdeztem, mikor és hol tudom meg, hogy elfogadták-e. A válasz: sehol, semmikor. Majd egyszer, valamikor, valahol észreveszem, hogy magánnyugdíj pénztár tagja vagyok-e, avagy az államié…
Bandinak sem volt egyszerű. Ugyanis Magyarországon ugye van a munkáltatói igazolás nevű papír. Itt ilyen nincs, amikor az ember belép a munkáltatóhoz, kap egy igazolást, hogy ott dolgozik, azt beküldi az itteni belügyminisztériumhoz, akik kiadnak egy munkavállalói regisztrációs papírt (okiratot), amely igazolja, hogy ennél és ennél a cégnél (név, cím), mióta dolgozik. Mivel a konzulátus honlapján az volt, hogy bármilyen okirattal igazolni kell, hogy az ember hol dolgozik, Bandi ezt hozta magával, ennél hivatalosabbat nem tud produkálni. Természetesen nem volt jó, munkáltatói igazolás kellett volna, ami itt nem igazán szokás. Ezt mondjuk a konzulátuson lévőknek tudniuk kéne… Szegények nem tehetnek semmiről, nem ők találták ki ezt az egész nyugdíjasdit, de gondolom, nem csak mi voltunk felháborodva az eljárás miatt. Bizonygatták, hogy ők elfogadnának mindent, de a jogszabály szerint ez és ez van, így és így működik a rendszer.
Azt gondolom, ha valaki 2 hónapig a Bahamákon nyaral (bárcsak így lenne), és pont beleesik az egy hónap nyilatkozhatósági idő ebbe az időszakba, akkor jogellenes, hogy nem nyilatkozhat a Bahamákon, emiatt haza kell repülnie. Persze, beszélhetek én itt jogellenességről, fel is háborodhatok, szíthatok forradalmat, ez van, akár akarom, akár nem. Ha nyilatkozni akarok, repüljek haza vagy éljek otthon. Azt már nem is említem, hogy akár az állami, akár a magánpénztár pénzéből 30 év múlva éhen is halhatok, ha egyáltalán megérem…
És persze, ha már London, akkor megint csináltam pár fotót: London január 11-én
Voltam azon a pályaudvaron, ahol a Harry Potter-féle 9 és háromnegyedik vágány van, be sajnos nem tudtam oda menni, mert átépítések, lezárások vannak. Ültem a londoni metró egyik vonalán, sőt, vonattal utaztunk be Londonba, mert így gyorsabb volt. Láttam az Eurostar-vonatot, amely a híres Csalagútban közlekedik a szigetország és Franciaország között, lefényképezni sajnos azt sem tudtam, mert jegy nélkül nem mehetek be arra a területre, és be ide sem mentem, de láttam a British Library-t is. Élménydús nap volt, kár, hogy a hideg és a szemerkélő eső kicsit rontott a séta élvezeti értékén...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése