Találtam a helyi önkormányzat (tartományi vagy megyei szintű tanács) honlapján különböző angoltanárokat (angol anyanyelvű, külföldieket tanító személyeket), írtam az egyiknek, aki Hemelben lakik. Válaszolt, elmondta, mi hogy működik, mennyibe kerül, és hogy tart próbaórát, amely kedvezményes, van egy írott teszt, azt megcsinálom, és utána megbeszéljük, mire is van szükségem. Nos, kedden meglátogattam Terryt, aki egy borzasztó elegáns, kedves angol hölgy, igazi arisztokratának tűnt. Jóhírű (gazdag) környéken lakik, amikor megláttam a házat (kívül-belül), majdnem visszafordultam. Még jó, hogy nem a szokásos farmer-póló összeállításban mentem, hanem én is elegánsan felöltöztem. Így kevésbé éreztem magam kellemetlenül.
Egy percig nem éreztette velem, hogy ő milyen magas társadalmi szinten van, igaz, azt sem tudhatta, hogy én viszont nem. Partikat szervez, illetve bérbe adja ilyen célra a házát és a kertjét, úgy, hogy ő a főszervező. Ő is és a férje is nyugdíjas, így ráérnek jótékonykodni, amelyből bőven kiveszik a részüket - bár tudtommal mindketten dolgoznak valamit és nagyon aktívak is. A lányuk Ausztráliában lakik, sűrűn utaznak hozzá és ők is ide, Angliába. Terry felsőfokon beszél németül, spanyolul, franciául, olaszul, egyébként negyedrészt holland.
Kellemesen és hosszan (majdnem 3 órát) elbeszélgettünk szinte minden témáról - a 10 évvel ezelőtti infarktusától kezdve a magyarországi életről, a külföldiek beilleszkedési nehézségén át egészen az olasz konyháig volt témánk.
Nagyon sok jó ötlete volt, hogy mit hol nézzünk meg, mit hol lehet elintézni, kivel és hol ismerkedjek, hogyan tudnám gyakorolni az angolt. Első ötletként mindjárt írásbeli házi feladatot kért - élményeim Angliában címmel -, annak ellenére, hogy nem fixáltuk le, hogy egyáltalán fogok-e járni hozzá. Ugyanis ő is tisztában van vele, hogy nagyon drága az órabére. Magyarországon egy óra díjából majdnem négy órát tudok venni, persze itt mások az árak, de akkor is drágának számít. Kértem tőle pár nap türelmet, hogy itthon átbeszéljük, egyáltalán akarom-e ezt.
Csütörtökön voltam újra Angelánál, megvolt a második angolóra. Új tanárnőnk van, Hannah helyett, ő Michelle. Hatan vagyunk tanulók (Alice - kínai, Eva - kínai, Kinga - lengyel, Sophia - iráni, Mahdi - bangladesi és én), két tanárunk van. Jó dolog ez, mert részint ugye szinte ingyen van (10 font a 10 hetes tanfolyam), részint pedig nagyon sok helyi kifejezést, szlenget is tanulunk, amit máshol nem nagyon tudnák összeszedni.
Újra próbálkozom skype-os angoltanulással. Még tavaly augusztusban írtam az egyik blogbejegyzésben, hogy elkezdtem tanulni skype-on keresztül egy budapesti tanárnővel. Kb. két hónapig tanultam is nála, de különböző okok miatt befejeztem. Most viszont újra találtam egy tanárnőt (szintén Heni ajánlásával), aki sokkal szimpatikusabbnak tűnik, főleg, mivel neki humora is van, ami nálam nagyon sokat számít. Remélem, beválik, mert tényleg szükségem van arra, hogy olyan valakivel beszélgessek, aki kijavítja a hibáimat, és a tudásomnak megfelelő házit, kérdéseket állít össze.
Ha mindezeket összeadjuk, előbb-utóbb csak lesz annyi angol tudásom (vagy legalább önbizalmam), hogy elboldoguljak az angliai életben, vagy legalább könnyebben vágjak bele, illetve jobban folytassam, amit eddig sikerült elérni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése