Jó pár éve "küzdök" túlsúllyal. Nem érzem magam vészesen kövérnek, de sajnos van rajtam némi faragnivaló. Amikor otthon tájfutottunk, jobban éreztem magam, mint most, amikor annyira keveset mozgok, hogy az már egyhelyben-állapot. Régebben jártunk fallabdázni is, néha rávettem magam egy-egy otthoni tornára, gondoltam, ez itt is beválik. Mióta beiratkoztunk a helyi sportcentrumba, már a lehetőség is adott, hogy mozogjak. (Hozzá kell persze tennem, hogy soha nem voltam igazi megszállott sportember, inkább az a vécére is kocsival jár fajta...)
Hetente egyszer járunk Zsuzsával fallabdázni a többiekkel felváltva (a nagyok apával és Szabolccsal). Itt 40 perc egy alkalom, otthon egy óra volt. Ezt mindannyian szeretjük, saját képességünk és erőnk szerint mozoghatunk. Múlt hét hétfőn meglátogattuk Zsuzsával az egyik "step and condition" órát. Ez lényegében egy steppadról le-felugrálást jelent, közben néhány sasszémozdulattal, mindezt iszonyú gyorsan, lényegében követhetetlenül. Persze, lehet, hogy ha már tizedik alkalommal izzadnánk a steppelők között, jobban menne, de úgy gondoltuk, ezt hanyagoljuk.
Karácsonyra fitneszpadot (wii-board) kaptam a wii mellé, és ahhoz járt dvd is. Ezt még az elején szorgalmas csináltam minden nap (volt, hogy csak negyedórát, volt, hogy egy órát is), de mintha kezdenék ellustulni. Vettem két másik dvd-t, az egyik kiképzőtábor-szerű, nagyon erős edzés, a másik pedig egy kamerával felszerelt egyénre szabott program, amely minden nap más gyakorlatokkal segít elérni a kívánt célt. Két-három hete viszont sajnos egyikhez sincs kedvem. Pedig kifejezetten jólesik tornázni, utána elfáradni, de valahogy hiányzik a lelkesedésem most. Kicsit sűrűsödtek a dolgaim, beindult az angol, skype-on is tanulok angolt, elég sok házit csinálok, mindig van valami, ami miatt kettészakad - az amúgy sem túl hosszú - napom. A torna nálam nem hipp-hopp 10 perc, hiszen utána fürdés, összességében 1,5-2 óra minimum. Ha el kell mennem valahova, akkor már nem tudom megoldani, este pedig a sok bámuló tekintet kereszttüzében nincs igazán kedvem hozzá...
Lehet, hogy a közelgő tavasz miatti fáradtságot érzem, lehet, hogy csak tényleg ellustultam, lehet, hogy kicsit zűrös vagy depis az életem, de remélem, a jó idő a kedvemet is meghozza a mozgáshoz, főleg, hogy a nagyok egyre sűrűbben kérdezik, hogy mikor megyünk újra futni. De ahhoz viszont erőnlét is kell, nem lehet csak úgy nekivágni a kilométereknek, mindenféle edzés, felkészülés nélkül... Úgyhogy, hajrá Kriszta!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése