Múlt héten a két kicsinek volt külön-külön fogadóórája, ami azt jelentette, hogy 10 perces időközönkéntre beosztottak egy-egy szülőt, aki ekkor beszélhetett az osztályfőnökkel gyermeke tanulmányairól. Ha ez az idő kevésnek tűnt a delikvensnek, akkor előre kérhetett külön időpontot. Úgy gondoltam, nekem elég 10 perc, bőven sok is...
Katáé kedden volt. Mrs. Jones nagyon meg volt elégedve a tündéremmel, főleg, hogy végre elkezdett beszélni. Eddig gyűjtötte magába a tudást, és most egyszerre kibukott belőle (idéztem az osztályfőnököt). Komplett mondatokban kér segítséget, mond egész mondatokat, szól bármiért. Aminek Mrs. Jonesnál már csak én örülök jobban. Nagyon ügyes az olvasásban, a számolásban, de az írást még kicsit gyakorolni kéne vele... Nos, nem keseredtem el, hogy az én 4,5 éves gyerekem nem ír folyékonyan angolul hallás után. Azt sem értem, hogy ha ennyi idősen megtanulnak írni, akkor hogyhogy a Timi osztályában van olyan - nem egy - diák, aki nem tud még olvasni sem.
Mr. Burnage szerdán tartotta a fogadóórákat. Azért volt egyébként ez aktuális, mert jövő héten szünet lesz, és ez kvázi valamilyen féléves értékelés volt. Ahogy Katánál is, Timinél is megmutatták a félévi eredményeket (amelyeket majd később megkapunk), és ez alapján magyarázták el, ki hol tart. Timi matekból az egyik legügyesebb, gyorsan, logikusan gondolkozik. Csak sajna a szája is gyorsan jár és sokat. Ő is kommunikál már, egyre ritkábban hajtogatja, hogy nem értem. Bár Mr. Burnage azt mondta, eddig sem hitte el neki, hogy nem érti, de most már legalább tükrözödik valami Timi arcán, és az, hogy mondatokban beszél, a többiekkel, a tanárokkal, nagy előrelépést jelent. Persze mindketten messze vannak még a folyékony angol nyelvtudástól, de a tapasztalat (nem az enyém, hanem másoké) szerint következő évkezdésre már gond nélkül fognak társalogni. Mindenesetre jó úton haladnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése