Gondoltam, amíg friss a mai történés, papírra (képernyőre) vetem. Hol is kezdjem?
Férjem hazajött délután, beültünk az autóba, elindultunk először az én NI-számomat elintézni. /Az NI-szám egyfajta regisztrációs szám, amely kell ahhoz, hogy itt tudjál dolgozni, segélyt kapni, egyáltalán élni.Az NI-számhoz szükség van egy interjúra, ami pár perces beszélgetésből áll, kérik a személyi azonosítóidat. Az interjú időpontját telefonon kell kérned, érdekes, hogy ezt neten és személyesen sem lehet. Szegény ideszakadt ember, aki nem beszél elég jól angolul, nehezen boldogul. Nem mintha én olyan jól beszélnék, inkább csak besokalltam, amikor három ügyintéző is továbbirányított egy másik telefonszámra, és közben mindent megkérdeztek (kinek kell a szám, mióta élek itt, mit akarok csinálni stb.). Végül a férjem kért időpontot nekem, mert feladtam./
Szóval, a férjem telefonja lemerülőfélben, így az én telefonom gps-ét kellett használni, így szép lassan én is lemerülőben voltam. Főleg, hogy az a nyamvadt gps legalább száznyolcvanhétszer mondta, hogy take the second exit, take the third exit, ugyanis átmentünk legalább ennyi körforgalmon. Itt nincs más, csak erdő és körforgalom :)
Egész úton halálfélelmem volt. Ült már valaki bal oldalon úgy, hogy nem vezetett? Szörnyű... És bemenni abba a rengeteg körforgalomba, ááááááááá :(
Odaértünk, közölték, korán jöttem (15 perccel előbb értünk oda). Kiküldtek az utcára... aztán egy idő múlva visszamentünk, felkísértek, elkérték az útlevelemet, személyimet. Behívtak, férjem bejött velem. Még szerencse, mert komolyan mondom, egy árva kukkot sem értettem abból, amit az ügyintéző beszélt. Alá kellett írnom a fénymásolt papírokat, és igazából csak adategyeztetés volt. Semmi értelmes kérdést nem tett fel. Azon lovagoltak, hogy másodszor vagyok házas, mi volt az előző férjem neve, születési dátuma és a válás dátuma. Szégyen, de nem tudtam a válás pontos dátumát. Majd kérték az előző házas nevemet is. Ezt a hülyeséget. Alá kellett írnom, hogy nem igénylek más néven (lánykori név, előző házas név) NI-számot. Ennyi.
10 perc volt az egész, mehettünk is. Többet vártam :(
Elmentünk a másik városba, a férjem állásinterjún volt. Gondoltam, addig sétálok a városban, keresek vmi boltot, ahol kapható térkép, mert ugye valahogy haza kellene jutnunk gps nélkül is (ekkorra már a telefonom is lemerült). Jártam egyet a háromutcás faluban, vettem térképet, kedélyesen elcsevegtem a trafikos nénivel, majd leültem rejtvényt fejteni a lépcsőre, várván a férjemet. Csak azt hagytam ki a számításból, hogy 3 óra 20 perces interjúja lesz... Programot kellett írnia stb. Ennyi pénzért jól megizzasztják. Egyébként holnap kap választ, hogy tetszett-e a munkája.
Ez a hely, az épület egy kis patak partján van. Láttam vadlúdat, vadkacsát, vadlibát, macskát, patakocskát, szép hidat, motorcsónakokat, nem motoros csónakokat, sok-sok szép dolgot, és se fényképezőgép, se telefon nem volt nálam, amivel képet készíthettem volna :(((
Este 9-re értünk haza, és már hazafelé a szédelgésből rájöttem, hogy én ma csak reggeliztem...
Úgyhogy nem vagyok feldobva. De lesz ez még így se! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése