Kezdem az elején: túléltem a repülőutat. Nem volt könnyű, hárompercenként le akartam zuhanni, a férjem teljesen kiborult tőlem. A legkisebb szinte végigaludta az egészet, a leszállást is. A többiek tök jól bírták (leszámítva a beszálláskori és kiszálláskori várakozást és hisztit), egyedül én akartam folyton meghalni. Nem tehetek róla, pánikolok. A legkisebb (senki más által nem érezhető) légmozgásnál meg vagyok győződve, hogy márpedig MOST fogunk lezuhanni :(
Azt hiszem, így elég kicsi az esélye, hogy sűrűn hazalátogatok...
A reptérről taxival jöttünk (hatan 9 bőrönddel), 20 perc alatt "itthon" voltunk Lutonból. Hemel Hempstead tipikus angol kisváros. Szerintem (és a gyerkőcök szerint is) minden utca és ház egyforma. A férjem, aki persze ismeri a várost, mint a tenyerét (hiszen már itt lakik egy hete - előtte másik városban lakott) elvitt minket a három percre lévő játszótérre. Igaz, 25 perces út volt, de szerinte akkor sem eltévedtünk, egyszerűen sétáltunk egyet :)))
A ház, ahol lakunk, teljesen átlagos. Leszámítva azt a négyezerhatszázhetvenkét dobozt, amin orra esünk, amikor megpróbálunk bejutni a házba. Tegnap kicsomagoltunk ebből pár száz dobozt, de sajna szekrények és polcok híján elég nehéz rendet tenni. Inkább a konyhát próbáltam normálissá varázsolni, hisz ebédet kellett főzni. Villanytűzhelyem van :((( a sütőm meg olyan kicsi, hogy a muffinsütő sem fog beférni :((
A baloldali közlekedés félelmetes. Várom a másik oldalról a buszt, oszt ezen a felén jön... és az ajtó is a másik oldalon nyílik. És amikor bemegy a körforgalomba... ááááááááááááá.
Visszatérve a házra: minden ablak kifelé nyílik, és kifelé is bukik. Vagyis ha esik az eső, nem esik be, ellenben sehova sem lehet szúnyoghálót feltenni. Pedig szúnyog (darázs, légy, miegyéb) van. És pokoli meleg. Se tegnap, se ma nem esett, így megcáfolom, hogy Angliában 365 napon keresztül esik :)
Mindenhol padlószőnyeg van, még a fürdőszobában is. Így úgy kell zuhanyozni, hogy ne fröcskölődjön ki, hiszen ha vizes lesz és nem szárad meg, a padló (földszint plafonja) tönkremegy. Ezt a hülyeséget...
Amin nagyon kiakadtam, hogy külön van a hideg- és a melegvízcsap. Egymástól 25 centire. Mármint a mosogatónál, mosdónál. Tehát langyos vizet nem tudsz csinálni, vagy leforrázod magad, vagy hideg víz van. Hihetetlen...
A fűtést még nem indítottuk be (nyár lévén), kíváncsi leszek rá, amikor a Dóri vagy a Gergő átállítja az analóg, fahrenheitben mérő termosztátot :)))
Ma voltunk a városközpontban busszal vásárolni. Minden második bolt százforintos (egyfontos, 99 pennis stb.), de feleannyi választék sincs, mint otthon. Van, ami olcsó, de van, ami sokkal drágább.
Ma folytatjuk a dobozok kipakolását, jövő héten próbálunk szerezni polcokat, némi szekrényt. Ja, például a fürdőben van egy pult a mosdó felett (egyébként semmilyen szekrény nem fér be), amit fél délelőtt süt a nap és már reggel 8-kor tűzforró volt az arckrém, hajhab stb. Így muszáj voltam mindent visszapakolni egy dobozba. Valószínűleg a folyosóra teszek ki vmi polcot, amire ezeket felpakolom :(((
Egy szóval: hisztizek :)))
Próbálok barátkozni a gondolattal, hogy életem következő időszakát itt kell élnem. Egyelőre elég nehezen megy.
Nem fogok túl sűrűn jelentkezni, vagyis nem írok majd naplót mindenről, de időnként bejelentkezem, főleg, ha vmi nagy esemény történik (veszünk egy digitális, celsiusban mérő termosztátot télre...).
Ja, a mai nap pozitívuma: vettem két könyvet kedvenc írómtól, Ed McBaintől angolul, iszonyú sok szabadidőmben nekiállok olvasni (a férjem úgyis eldugta a garázsban a két köbméteres keresztszemes készletekkel, fonalakkal, újságokkal teli dobozomat).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése