Hosszú-hosszú válogatás után egyik ismerősünk ajánlására az Árva Trans nevű cég mellett döntöttünk. Ők rendszeresen szállítanak kisebb-nagyon csomagokat (és költöztetnek is) az Egyesült Királyságba és vissza. Már hetekkel a költözés előtt elkezdtem dobozolni, amire már nem volt égetően szükségünk (télikabátok, gyerekek kinőtt ruhái, amelyek a többieknek még jók lesznek stb.).
Egyre gyűlt a dobozhegy a nappaliban, és egyre jobban aggódtam, hogy fogom mindezt a napi élet (és a suli) mellett befejezni. Legjobban attól féltem, hogy lesz kb. 10 nap, amikor a csomagok már elmentek (köztük a hűtő, mosógép, tévé, számítógép stb.), és mi ülni fogunk a négy fal között, javában nyári szünet, és jajistenem, mihez kezdek.
Kaptam segítséget, kölcsön evőeszközt, lábost, konyhai felszerelést, és pár dolgot egyébként is otthonhagytam, így még tudtam őket használni. Sikerült az egész nappalit telepakolnom, némelyik gyerek a földön aludt, de időben elkészültünk a dobozolással. Amikor végignéztem a csomagokon, azt hittem, ez több tucat kamionba sem fog beférni. Sőt, ahogy dobozoltam, akkor is így éreztem, hiszen még egy doboz, még egy doboz, a cuccok nem fogynak, és még egy doboz, még egy doboz… Rengeteg ragasztó, doboz és alkoholos filc fogyott el (hiszen TÉNYLEG érdemes mindenre ráírni, hogy mi van benne), mire felépítettem dobozvárost. A kamion percre pontosan a megbeszélt időben (hajnali 5-kor) megállt a ház előtt. Két sofőr és egy váltás sofőr segített felpakolni, de nagy szerencsém volt, hisz volt segítségem, itthon tizenketten pakoltuk fel mintegy 40 perc alatt a kamionra a "házat". Kicsit aggódtam, hogy a férjem kint egyedül fogja lepakolni, de másfél óra alatt nekik is sikerült kiüríteni az autót.
Felfért bőven minden, egyharmadnyi részt foglaltunk el a kamionból. Minden épségben megérkezett, a legutolsó porcelán, tükör, üvegpolc, pohárka is épségben maradt, ami köszönhető egyrészt a gondos csomagolásnak, másrészt az ügyes sofőröknek és a jó pakolásnak.
Igazából mindent elhoztam, amit el akartam, egyedül a konyhaszekrényemet nem, itt ugyanis mindenhol beépített konyhaszekrény van, tűzhellyel, de az sem vész kárba, hisz anyu használja ezentúl, aminek nagyon örült. A mosogatógépemet sem tudtam elhozni, mert Angliában a konyhában van a mosógép, és nem nagyon fér el a mosógéptől a mosogatógép. Így fájó szívvel otthagytam. Nem mondtam le arról, hogy egyszer valahogy beépítünk a konyhába egy mosogatógépet, de a vízvétel és a -levezetés komoly gond. Kicsi a hely, és az a hülye nagy mosógép a konyhában… Elég érdekes, amikor két fakanállal való kavarás között berakom a mosógépbe a koszos zoknikat (persze közte kézmosás, miegyéb, de akkor is…).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése