Idén eleve késéssel kezdtünk. Vasárnap ugye reggel jöttünk haza, elfáradtan. A nyuszi - még mielőtt kijött volna elénk a reptérre - elrejtette a kertben a sok-sok csokitojást, -csibét, -bárányt. Eléggé fáradtak voltunk ahhoz, hogy ez elég is legyen egy napra. Ja, és megfőztem azt a kis sonkát, amit otthonról hoztam, néhány tojás kíséretében.
Tegnap, húsvéthétfőn csülkös bablevest főztem (a család egy része eszi a bablevest, én a csülköt, de csak soványítva) és sütöttem hozzá finom kalácsot. Mezőtúron ezt ostoros kalácsnak hívják, onnan való a recept (meg ugye eredendően én is).
Itt ugyan nincs locsolkodás, de azért festettünk pár tojást a gyerekekkel, hogy mégis... Tojásfát akartunk csinálni, de a barka itt már túlhaladott állapotban van, és igazán nem találtunk olyan ágakat a környéken, amely használható lett volna (vagy nagyon vékony, vagy nagyon vastag, vagy nagyon leveles, vagy nagyon kopár). Így csak egy egyszerű tányérra tettük őket. A matricások kifújt tojások (azok mentek a kalácsba), a festettek főtt tojások, nekik szomorú sorsuk lesz, megesszük őket.
A lányok lakk- és alkoholos filccel festettek, rajzoltak a tojásokra, beletelik pár hétbe, míg lekopik róluk a festék. Mármint a lányokról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése