Nem olyan rég beléptünk a Hertfordshire megyei tájfutó egyesületbe, a - népszerű nevén - Happyhertsbe (HH). Múlt hét szombaton elmentünk egy Hemelben rendezett tájfutó versenyre, főleg azért, hogy megnézzük, kipróbáljuk, vajon ugyanúgy működik-e minden, mint otthon.
Vittük magunkkal a kicsiket is (ez volt az első alkalom), valamint akkor még itt volt Norbert, ő is jött velünk. Normál utcai ruhában mentünk, nem szándékoztunk komoly futást végezni, egyedül Dóri volt aznap sportosabb. Bandi Katával ment, Timi velem, Gergő Norberttel, Dóri pedig egyedül. Otthon a pályák A, B, Br, C, illetve D besorolásúak (+ E, mint Elit), itt színek szerint osztályozzák.
White (fehér) - legkönnyebb, legrövidebb
Yellow (sárga) - kicsit kevésbé könnyebb és egy picit hosszabb
Orange (narancs) - nem feltétlenül úton és egy kicsit hosszabb
Light green (világosszöld) - navigációs képesség szükséges, hosszabb
Green (zöld) - a legrövidebb technikás pálya
Blue (kék) - technikás, közepes hossz
Brown (barna) - technikás és hosszú
Black (fekete) - még jobban, mint az előzők (hosszabb és nehezebb)
Bandi-Kata, Timi-én fehér pályán mentünk, ez 1,1 km volt, a fiúk sárga pályán - 2,7 km -, Dóri pedig narancs pályán - 3,0 km. Itt még két fajta pálya volt: sprint 1 és sprint 2, úgy látszik, a megnevezések változnak versenyenként.
A kicsik nagyon ügyesen csinálták - életük első "versenyén". Nagyon igyekeztek, bár Katának némileg nehezebb még felfognia a térkép használatát... Ők 11-ből 10.-ek lettek, mi Timivel 8. helyen végeztünk, Gergőgék 2. helyezést értek el 33 indulóból, Dóri pedig 19-ből lett 15.
A térkép egy részen nem jelölte a valóságban nagyon is ottlévő mocsaras részt, amelybe Bandinak és Katának, valamint a fiúknak is sikerült rendesen belefutni. Így amikor hazajöttünk, az ajtóban levetkőztek, ruhájuk, cipőjük ment a mosógépbe, ők pedig a zuhany alá szép sorban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése