Otthon

12 napot töltöttünk Magyarországon a gyerekekkel. Bandi maradt itt, neki dolgoznia kellett, így nélküle mentünk-jöttünk. Nem akarok túl hosszadalmas beszámolót írni. Előre is elnézést kérek, ha valakit kihagyok, vagy csak éppen megemlítek, de van, ami nem tartozik másokra, akár személyes okokból, akár csak, mert úgy gondolom. Nem volt időm és energiám mindenkit végiglátogatni, felhívogatni, akit szerettem volna. Egy komoly táblázattal rohangáltam a nap 24 órájában, hogy számon tudjam tartani, mikor hova megyek, kivel mikor és hány órát tudok találkozni. Sajnos még így is volt olyan helyszín, olyan ember, akit nem tudtam meglátogatni vagy egyáltalán felhívni sem.
A végére már elfáradtam, nem vágytam semmi másra, csak hogy jöhessek "haza". Szép volt, jó volt, de egyelőre elég volt. Mivel tudtam, hogy ideiglenesen vagyunk ott, nem éltem bele túlságosan magam a magyarországi élményekbe. Anyunál voltunk öten egy szobában, nem a megszokott környezet, nem a megszokott helyzetek, de ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat. Anyu egyfolytában kényeztetett minket, jó pár kilót fel is szedtünk...
Voltam bulizni, találkoztam a barátaimmal, akik elmondhatatlanul sokat jelentenek nekem. Van, akivel a bulin kívül külön is összefutottam, van olyan barátnőm, ahol ott is aludtam, de van, akivel csak félórát tudtam találkozni, mert mindketten rohantunk.
Azt hiszem, ezek a képek kicsit visszaadják a Hűvösvölgyben tartott buli fergeteges hangulatát...

A kicsik meglátogatták a régi óvodájukat, fél napot töltöttek el ott, még színházi darabot is megnéztek a biatorbágyi Faluházban.

Gergő több nap is lement a régi sulijába, még órákra is beült. Szinte minden nap találkozott a "haverokkal", pizzáztak, fagyiztak, csavarogtak. Dóri szinte az összes időt a barátnőivel töltötte, Szárligeten, Etyeken, Bián, Pesten, ahol csak lehetett...
Meglátogattuk Bandi öccsét és családját, és végre kézbe vehettük a legkisebb Czirbeszt. Sajnos anyósom és a sógornőm messze laknak, így hozzájuk most nem jutottunk el.

Voltunk az okmányirodában, a kicsiknek és Gergőnek csináltattam személyi igazolványt. A kicsiknek ingyenes, útlevél helyett tökéletes lesz, és a hosszabbítása sokkal olcsóbb, mint az útlevélé. Gergő pedig 14 elmúlt, neki már időszerű volt.
A nagyok az apjuknál töltöttek egy napot, én pedig elintéztem némi egészségügyi látogatást (kozmetikus, nőgyógyász).
Györgyi és apu magukra vállalták a kicsiket 3 napra, így azalatt végigcsavarogtam fél Pest megyét (Üllőtől Szentendréig), a nagyok meg mentek, amerre láttak.
Drága exfőnökömék vendégül láttak minket egy grillezésre, ahol kívánságomra baconba tekert afrikai harcsaszeletek voltak tokaji mártással. Hihetetlen finom volt - mint mindig. Gergőt átvertük, azt mondtuk, csirkemellet eszik, el is hitte. Igaz, Dóri sem jött rá, hogy mit eszik, de ő legalább szereti a halat...

 

Voltunk Érden keresztanyáméknál, ahol a kezdeti szalonna- és kolbászsütés óriási vízipisztoly- és -puskacsatába torkollott, így kora este csupa vizesen ültünk be mindannyian a kocsiba...

A hetet imádott unokahúgomnál fejeztük be, ahol sajnos nem sikerült Gergőről hintás képet csinálni, akárhányszor közelítettünk a géppel felé, kiugrott a hintából...

A kicsik és Kitti jó unokatestvérek módjára folyamatosan veszekedtek, megsértődtek, hisztiztek, de sikerült azért elkapni olyan pillanatot, amikor épp békésen játszottak.

Kitti, az igazi kisördög

Hazafelé jó utunk volt - eltekintve a hajnali hármas keléstől -, ragyogó napsütésben szálltunk fel Ferihegyen (a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren), és kellemesen pocsék időben szálltunk le Lutonban itteni idő szerint reggel fél 8-kor.

Itthon óriási meglepetés várt (a húsvéti nyuszi kertben elrejtett csokitojásai mellett), az én drága férjem kicsit átrendezte a konyhát, hogy beférjen ő, a mosogatógép (neve egyelőre még nincs).

Be van kötve, üzemkész, tegnap már ki is próbáltam (nem volt nehéz, csak el kellett tüntetni a húsvéti csülkös bableves és az ostoros kalács maradványait - sem - tartalmazó tányérokat...), mit mondjak, nagyon hiányzott...
Hát ennyi röviden, tömören az ottlétünk és hazaérkezésünk. A héten az uram szabadságon van, a kicsik már ma mentek iskolába, a nagyok holnap mennek, pénteken királyi esküvő, jövő hétfőn munkaszüneti nap, így lesz időm újabb bejegyzéseket írni - már ha lesz miről írnom...