Ma reggelre voltunk hivatalosak az Astley Cooperbe Dóri miatt. Mivel Bandi kiesett, segítséget kértem Zsuzsától (Szabolcs, az exkolléga felesége), ő már négy éve itt él, jobban ért mindent. És amilyen talpraesett vagyok otthon, olyan elesett egyedül itt, néha muszáj támaszkodnom valakire, még ha néha úgy is érzem, ezzel kihasználok másokat, hiszen valószínűleg egyedül is el tudnám intézni, esetleg hússzor visszakérdeznék vagy leíratnám, ha nem értem. Zsuzsa hozta kisfiát is, Áront, aki vasárnap lesz egyéves (meghívott minket a "szülinapi bulijába"). Pontosabban én mentem értük, miután Dórival elvittük a kicsiket. Ők a város másik felén laknak, egyelőre egy kocsijuk van - már vettek másikat, de még nem ért ide -, amit Szabolcs vitt magával.
Kellőképpen idegesen (Dóri és én) értünk négyen 9.20-ra az iskolába. A recepción mondtam, hogy Mrs. Cansickkel van találkozóm, plusz Dórinak szeretnék egyenruhát venni. A hölgy mondta, hogy akkor előbb inkább az egyenruha, mert Mrs. Cansick izé...ööööö.... nem is tudja, hol van....öööö... izé.... Már ekkor kezdtem mérges lenni. Dórinak megvettem az egyenruhát, felpróbálta a pulóvert, blézert stb. Akkora blézer kell, amelyikben elfér a hosszú keze, de olyan a válla, mintha bennefelejtették volna a fogast. Válltöméses, és talán még Arnold Schwarzeneggernek is bő lenne vállban. Sebaj, a lényeg, hogy megvan.
Képeket Dóriról (és vegyes dolgokról) itt lehet nézegetni:
http://picasaweb.google.hu/christy.biro/VegyesKepek#
Vártunk, vártunk és vártunk. Mrs. Cansick sehol, Dóri egyre elkeseredettebb, én egyre idegesebb, Áron egyre nyűgösebb lett. Egy idő után megkérdeztem, hogy mi a helyzet, azt mondták, legyünk türelemmel, keresik a hölgyet. Közben hallottuk, hogy telefonálgatnak ide-oda, akárki arra jött, mindenkitől megkérdezték, hogy nem látta-e, gondolom, kerestették az iskolában keresztül-kasul.
Miután már több mint egy órája ültünk ott, mindannyiunknak elfogyott a türelme... Ekkor jött ki egy hölgy, aki elnézést kért, nagyon sajnálta, de Mrs. Cansick nagyon elfoglalt, sok találkozója van, nem tud jönni. Dóri jöjjön be holnap (kedd) reggel, és minden rendben lesz. Néztem egyirányba... Minden rendben? Hisz még órarendje sincs, és gondok vannak a választott tantárggyal, egyáltalán, mindennel. Ő ebben sajnos nem illetékes, de majd holnap reggel 8.30-kor Mrs. Cansick ott lesz, és ő mindent elintéz a Dórival. De hát ő nem beszél angolul - jegyeztem meg csendesen... Ó, és Mrs. Cansick tudja ezt? Igen, tudja.
Így holnap reggel megint lesz egy köröm az iskolában. Most támasz nélkül maradok, majd Dórival egymást támasztjuk, bár ma kitört rajta a pánik délután, hogy ő ezt mégse, most és itt fél, inkább kihagyná stb. Próbálok bele lelket önteni, de elég nehéz. Főleg miután ma látta, hogy valaki felhívott, akivel viszonylag hosszan próbáltam beszélgetni, majd amikor letettem és a ki volt és mit akart kérdésekre csak annyit tudtam kinyögni, hogy fogalmam sincs, nem is csodálom. (Azt sikerült kiderítenem, hogy egy kórházból hívtak, Bandiról volt szó. Elmondtam, hogy Watfordban van, a neten megnéztem a számot, érdekes módon onnan hívtak, és engem, nem őt. De tényleg nem tudom, ki és miért.)
Reggel ráadásul a legrosszabb időben kell bemennem, hisz pont akkor kéne vinnem a kicsiket is. Így megint Zsuzsát kellett megkérnem (aki ugyan szívesen felajánlotta, de olyan lelkiismeret-furdalásom van emiatt), hogy jöjjön el a kicsikért és vigye el őket iskolába. Ez neki azzal jár, hogy kora hajnalban kiviszi Szabolcsot az állomásra (aki egyébként most Londonban dolgozik), így nála maradhat a kocsi. Hazamegy, vissza a város másik végére, hogy aztán egy órával később eljöjjön a gyerekeimért, aztán megint haza. Nem tudok elég hálás lenni neki, hisz ha ő most nem lenne, nem tudnám megoldani, hogy Dóri mellett legyek holnap reggel, és nem tudtam volna Bandi mellett lenni a műtétkor sem. Majd ha nagy leszek, meghálálom.
Azt hiszem, ha Dóri végre elkezdi az iskolát, örömünnepet ülünk... igaz, két hét múlva szünet. De legalább a szünetben csupa jó fog velünk történni, jönnek anyuék, jön Dóri barátnője, itthon leszünk pár napot közösen, átesünk életünk első halloweeni ünnepén (a boltok kínálatának háromnegyedét ezek a cuccok teszik ki), Bandi remélhetőleg egészséges és fitt lesz addigra, és mindenki very happy lesz.
Tudom, pár év múlva nevetve fogok mindezekre visszagondolni, de most... Szeretnék pár évvel idősebb lenni néha, hogy ezeken a nehézségeken túl legyek, túl legyünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése