Legalábbis kettőnek. Dórinak és Gergőnek húga született, Izabella. Ex-férjem újra apa lett, erre barátnőjével hosszú évek óta készültek, vágytak, most jött össze. A nagyoknak felemás érzésük van, hiszen de jó, van egy testvérük, kicsi baba, hurrá, de még nem látták, és az esély arra, hogy sűrűn lássák, erősen konvergál a nullához... Vagyis nem tudnak felszabadultan örülni neki, hiszen igazából nincs is minek. Persze, annak örülnek, hogy az apjuk boldog, már amennyire ezt meg tudják ítélni 2000 kilométer távolságból.
Kicsit aggódnak is, hogy ezután még jobban el lesznek hanyagolva, bár sajnos azt hiszem, ezt már nemigen lehet tovább fokozni... Amikor otthon voltak két és fél hetet, az apjuk a második hét végén tudott egy szabad ebédnyi időt rájuk szakítani, holott három utcára voltak egymástól. Nemhogy nem ment ki eléjük a reptérre (ne adj isten meglátogatná őket itt), de még annyi ideje sem volt, hogy átszaladjon hozzájuk, vagy odahívja őket fél óra hosszára.
Nem akarok panaszkodni, hosszan sorolhatnám ex-férjem gyerekeimmel kapcsolatos fura viszonyának leírását, de inkább remélni merem, hogy harmadik csemetéjével minden másképp - szerencsésebben, jobban - alakul. Kívánom nekik a legjobbakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése