Nem titok, hogy Timinek nem Bandi az apukája, és nem is a nagyok apja, hanem egy harmadik valaki. Nem sokan tudják, kicsoda is ő, egyszerűen azért, mert nem volt okom megosztani a nagyközönséggel, mondván, senkinek semmi köze hozzá. Most sem árulom el, nem is ezért írom a bejegyzést.
Soha nem titkoltam itthon sem, a nagyok tudják, Timi pedig még nem volt elég idős ahhoz, hogy elővezessem neki ezt a témát. De úgy látszik, mindig elfelejtem, hogy a gyerekeim nem hülyék, hanem csak kicsik… Timi ma délután eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha ez meg az nem történt volna meg. Például ha Bandi nem születik meg, akkor ő sem. Jaj, nem is, hiszen neki nem is Bandi az igazi apukája. Nos, Bandi itt nyelte félre, amit ivott. Azt mondta, innentől vegyem én át a terepet…
Kérdeztem a kicsilányt, mégis honnan veszi, hogyis van ez. Elmondta, neki két mostohaapukája (stepdad) van, de igazi apukája nincs. Kicsit össze volt zavarva, elmagyaráztam, a volt férjemhez semmi köze, neki ő nem apukája, se mostoha, se igazi. Ezen túlléptünk, márcsak az igazi-nem igazi apuka kérdését kellett tisztáznunk. Azt addig érti, hogy Bandi nem az apukája, ezt leszűrte abból, hogy az esküvői képeken ő már készen szerepel, tehát egyértelmű, hogy nem voltunk férj és feleség, amikor ő született, különben sem emlékszik rá kiskorából, vagyis Bandi nem az apja. (Az indoklást még gyakorolnia kell...) Szegény abból is leszűrhette ezt, hogy lépten-nyomon Katát hozzám hasonlítják, megjegyzik, Timi mennyire más, mint Kata, valamint hogy Léna tiszta Kata, még véletlenül sem Timi. Hiába, ennyi szőke, kékszemű gyermek között valahogy feltűnik, ha valaki gyönyörű barna szemekkel és derékig érő barna hajjal rendelkezik…
Azt állította, hogy neki sosem volt igazi apukája. Ezen a kérdésen elvitáztunk egy darabig, érvként azt hozta fel, hogy nem emlékszik, hogy aznap, amikor született, lett volna apukája. És különben is, én nem voltam férjnél, nem is lehet apukája. (Mint mondottam, az érvei hagynak némi kívánnivalót maguk után...) Nem akartam fizikai útra terelni a dolgot, de kötöttem az ebet a karóhoz, hogy márpedig egy gyerekhez nem férj kell, hanem apuka… Sikerült meggyőznöm, hogy igen, neki is volt és van is apukája, igazi. De mivel Bandi neveli kicsi kora, igazi apaként, megegyeztünk a biológiai apa és a „sima” apa megnevezésekben.
Igen ám, de mivel felfogja, hogy neki is van biológiai apja, elkezdett kérdezősködni. (Milyen meglepő…) Hogy néz ki az apukája (jé, barna haja van, barna szeme…), milyen magas, miért nem éltünk együtt stb. Pár dolgot még nem tudok neki elmondani, elmagyarázni, részben, mert nem készültem még fel erre. Azt hittem, van még pár évem kitalálni, mit is fogok ebben az esetben mondani, de úgy tűnik, elszámoltam magam. Oda se neki, ezen is túl kellett esni, én azért nem mertem még előhozakodni ezzel, mert féltem, az elmúlt évek, időszakok váltása után ez túl nagy sokk lenne neki. De nem, remekül kezeli a helyzetet, én pedig igyekszem a kereteken belül őszinte lenni vele, és mindent elmesélni neki arról, aki igenis már a születése pillanatában (sőt előtte is) létezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése