Keresés ebben a blogban

2012. január 27., péntek

A gyorshajtás meg én

Mi ketten régi barátok vagyunk, mármint a gyorshajtás meg én. Illetve van még egy harmadik társ is, a tilosban parkolás. Régen sokat jártunk össze, de egy ideje jobban vigyázok. Vagy mégsem. Elkövettem életem első gyorshajtását Angliában.
Novemberben a 30-as (mérföld) táblánál 38-cal mentem. Egy olyan helyen, ahol csak alkalmanként van kirakva mobilkamera... Siettem, nem figyeltem, belefutottam. Egy hét múlva jött a levél, hogy mit követtem el. A részletekről a megadott honlapon tájékozódhattam. Ez egy második kör volt, mert első körben Bandinak jött levél, hisz ő a tulajdonos, de ő rámkente, így a következő héten nekem jött ugyanaz a levél. Szóval, a honlapon fent voltak a fényképek az autóról, a sebességről, a távolságról, hogy hol készült, minden adat elérhető volt. Bámulatos, micsoda technika...
Mivel bőven azon a határon belül voltam, hogy nem veszélyeztettem a jogosítványom elvételét, két lehetőség közül választhattam. 1. Szó nélkül elfogadom a büntetést, beküldöm a jogosítványomat, egy 60 fontos csekket, kapok 3 fekete pontot, amely 3 évig lesz feltüntetve büntetésként, illetve emlékeztetőül plusz egy évig a rendszerben. 2. Szó nélkül elfogadom a büntetést, de hajlandó vagyok részt venni egy egynapos tanfolyamon, befizetek 85 fontot, nem kapok fekete pontot, a büntetésem 7 évig lesz feltüntetve a rendszerben. Ezen a tanfolyamon 3 éven belül nem vehetek újra részt. 3. Nem fogadom el a büntetést, bírósághoz fordulok, de amennyiben vesztek, pokoli magas a büntetés. Amely akkor is magas, ha az 1-es vagy 2-es pont nem történik meg 28 napon belül. Így szépen beküldtem a jogosítványomat, a 60 fontos csekket (mintha a fogamat húzták volna), elfogadták, pár napon belül visszaküldték a papírjaimat, tájékoztatva, hogy rávezették a jogosítványomra a fekete pontokat... Most már sajnos ilyen irányú tapasztalatom is van, de ezentúl kétszer annyira fogok figyelni, hogy hol mennyivel megyek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése