Emberkata pizomába és a betöjő

Tüneményes legkisebbünk a minap rajzolt egy önarcképet. Hogy felismerjük rajta, odaírta, hogy emberkata van a képen, nehogy összekeverjük holmi másféle katával, plusz tájékoztatásképpen informált minket arról, hogy rajta tulajdonképpen most pizsama, illetve pizoma van.

Nem nagyon érti, hogy miért nevetünk még napok múltán is ezen, és hívjuk őt emberkatának, főleg, amikor pizomát vesz fel...
Tegnapelőtt nagyon csokiéhsége volt a lánynak (emberkata), de nekem nem volt már dugi csokim. Viszont apának igen, a fiókjában. Mondtam neki, hogy vehet egy pár kockát a marcipános csokiból, és talált még az asztalomon is egy darab tejcsokit (rejtély, hogy én miért nem vettem észre már hetek óta...). Igen ám, de apának mit mondunk? Kitalálta, hogy azt fogjuk mondani, bejött egy betörő (illetve betöjő), és beleevett apa csokijába és megette anya csokiját. Amikor megkérdeztem, apa vajon el fogja ezt hinni, teljes komolysággal bólogatott. Bandi hazajött este, és a kicsi szöszke angyalarccal előadta neki a betörős történetet, és hevesen gesztikulált hozzá, megmutatva, hogy nyúlt be a betörő apa fiókjába és hogyan ette meg anya csokiját.
Persze, azért apának voltak kétségei, és amikor megpuszilgatta a lánya pociját, az eme kényszer hatására bevallotta, hogy tulajdonképpen ő volt a betöjő és ő evett bele apa csokijába...