Iskolaváltás(ok)

Mivel Lutonban lakunk, ésszerű dolognak tűnik, hogy a gyerekek itt járjanak iskolába, ne kelljen áthordani őket Hemel Hempsteadbe. Önmagában nincs messze az sem, 15-20 perc, de mivel autópályán megyünk, a reggeli, London felé tartó csúcsforgalom rémálom. Ugyanez igaz hazafelé is. Van, hogy az autópálya felé menő utcán már dugó van, néha csak önmagában állunk ott 20 percet. Felfedeztük az összes kerülőutat, hátsó, erdőkön-mezőkön vezető madár által sem járt utakat (amelyek ezek ellenére aszfaltozva vannak!), de nagyon nehéz kiszámolni, hogy mikor hol érdemes menni. És különben is. Itt van az utca túloldalán egy iskola, miért kínlódnék nap mint nap az ingázással. Nem beszélve arról, hogy Léna be a kocsiba reggel, Hemelben kivesz, babakocsi, kicsiket bekísér, visszarak, hazajön, kivesz, délután ugyanez. És persze, minden úton elbóbiskol vagy el is alszik, ezután igen érzékenyen érinti, amikor kiveszem. Nem alszik normálisat, teljesen felborul az egész napirendje. Amikor itthon van Bandi (általában heti két nap itthonról dolgozik), akkor vagy ő viszi a kicsiket, vagy őrzi Lénát itthon, amíg én megjárom Hemelt.
Ezen okok miatt igényeltem itt helyet a lányoknak. A helyi önkormányzat felvételi osztályára kellett benyújtani a papírokat, a születési anyakönyvi kivonattól kezdve a jövedelemigazoláson át mindent. Három helyet kellett megjelölni, gondosan kiszámoltam, hogy a Lutonban lévő 37 iskola milyen messze van tőlünk, gyalog és autóval, időben és távolságban. A legnyilvánvalóbb az utca túloldalán levő (szó szerint) iskola, a második kb. negyedóra, a harmadik pedig kb. 25 perc gyalog.
Első körben szeptembertől terveztem őket átíratni, gondoltam, erre a maradék 6 hétre már nem érdemes (ma van a kéthetes szünet utolsó napja, hétfőn mennek újra suliba, az utolsó időszakra július végéig). Katának felajánlottak egy helyet itt szemben, a 2. osztályban, figyelmeztetve, hogy a helyet nem tudják fenntartani szeptemberig, vagyis ha nem fogadom el, lehet, a 3. osztály elején már nem lesz. Timinek viszont egyik iskolában sincs hely 5.-ben, a 6. pedig még nagyon messze van, addig nem tudják, mi lesz. Felhívtam az ügyosztályt, mondtam, elfogadom Katának a helyet, de Timivel mégis mit csináljak… Azt mondták, azzal, hogy a testvére idejár, a várólista tetejére kerül, mert ez a legerősebb prioritás. Egyelőre nem tudnak arról, hogy valaki távozna, de még akármi is történhet. Vagy nem.
Meg is jött a hivatalos papír erről, valamint egy levél az iskolától, hogy Katát várják szeretettel június 10-étől, hétfőtől, előtte pedig szerdán (tegnapelőtt) egy rövid beszélgetésre menjünk be. Mivel ezt épp megtudtuk szünet előtt két nappal, Kata úgy ment be pénteken a régi osztályába, hogy el tudott búcsúzni mindenkitől. Bandival és Katával hárman átsétáltunk szerdán, körbevezettek bennünket az egész iskolában, bementünk a leendő osztályába, a tanárnők bemutatkoztak, mindenki nagyon kedves volt, az osztálytársak nagyon várják már hétfőn Katát, ő pedig nagyon izgatott. Vettünk neki piros logós kardigánt (a régi ugyebár lila volt, de amúgy is más az embléma), kapott új táskát, tornazsákot, egész nap hurcolászta magán, nagyon tetszett neki.
Újra rákérdeztem Timire, de ők sem tudnak segíteni. Nem mi vagyunk az egyedüli család, ahol a testvéreknek nem jut/ott hely. Mondtam, sajnos nem tudok egyszerre két helyen lenni, Hemelben és Lutonban sem, azt mondták, beszéljek az önkormányzattal, hátha ők tudnak tanácsot adni, esetleg keressek egy távolabbi iskolát Lutonban (mondtam, az összes többi 30 percen túli séta). Nem tudom, mennyivel lennék előrébb, ha Lutonban kellene 30 perc sétával (induljunk ki abból, hogy ha nem muszáj, nem használnám az autót itt helyben) érnék oda valahova, mintha Hemelbe kellene mennem… Így sem, úgy sem tudom egyszerre a két lányt IDŐBEN bevinni és elhozni az iskolából. Mindkettőnek 8.45-re kell beérnie, Timi 3.00-kor, Kata 3.30-kor végez. Vagyis délután halvány esély van rá, hogy átérek Hemelből Timivel Katáért, de ne felejtsük el, az, hogy 3-kor végez, azt jelenti, hogy kb. 3.10-kor jövünk ki a kapunk, Lencsi be az autóba, babakocsi összecsuk stb., tehát kb. negyedkor-húszkor indulunk. Tíz perc alatt pedig a legnagyobb jóindulattal (sebességgel) sem érek át. Fő is a fejem rendesen…
Felmerül a magántanulóság kérdése is. Ennek persze egyelőre csak hátrányát látom, de végső esetben akár ez is szóba jöhet. Létezik a lutoni járásnál olyan, hogy otthontanulás. A szülőnek nem kell tanári vagy egyéb végzettség, azt sem szabják meg, mit kell itthon a gyereknek tanulnia. Pontosabban, nem kötelező követnem a nemzeti alaptantervet (vagy akárhogy is nevezzük itt). Még vizsgára sem szükséges bejárnia. Persze nem lehet évekig itthon lébecolni, ráadásul akkor vinnem kell őt is mindenhova, ha megyek el, ráadásul, tényleg, mit csinálok vele itthon? Ha pedig itthontanulást kérvényezek az önkormányzattól, akkor leveszik a várólistáról, vagyis kivonják az állami oktatás alól, pedig pont az lenne ennek a célja, hogy amíg nincs helye, csak addig maradjon velem. Vagyis tényleg csak végső esetben fordulnánk ehhez a megoldáshoz.
Timi még egy évet jár az általános iskolába (primary school), utána a 7. évet már középiskolában kezdi (secondary school), vagyis erre az egy évre járhatna ide szembe maximum, utána úgyis keresni kell egy másikat, amely sajnos mindenképp messze van, azt hiszem, a legközelebbi is kb. 40 perc.
És itt most nem beszélek az egyéb nehézségekről (vajon milyen véleményt kap az előző iskolából…), csak „simán” az iskolaváltásról. Nem értem, miképp lehet, hogy egy ekkora város ennyi iskolájának ilyen kevés helye van. Ja igen, ugyanis törvényileg meghatározott, 30 fős maximált létszám van. Ezen felül nem vehetnek fel gyereket, és ha Timi leendő osztálya 30 fős marad szeptemberben, nem tehetnek kivételt, nem lehet az osztály 31 fős. Mert ellentétes a törvénnyel, a szabályokkal. Nem tudnak több osztályt „csinálni”, mert nincs elég helyük.
Vagyis, a) lehetőség, keresek egy távolabbi iskolát, amely autóval még mindig sokkal közelebb van (10 percen belül), mint Hemel, b) várok, hátha megüresedik egy hely itt szeptemberig (azt nem tudom, lehet-e úgy csinálni, hogy beíratom máshova, és ha van hely, mégis áthozom…), c) mindenképp beszélek hétfőn újra az önkormányzattal, és okos tanácsokat kérek majd.
Még némi többletinformáció ehhez a témához: Dórit és Gergőt is hordtam eddig Hemelbe, de szerencsére ez már a múlté. (Reggel 7.50-kor indultunk, letettük Gergőt Hemel elején, aztán Hemel másik végén Dórit, majd újra egy másik végen a két kicsit, irány haza, így kb. 9.20-9.30 között értem haza. Délután ha Dóri végzett korábban, akkor 2-kor indultam, felvettem őt, aztán a két kicsit, majd Gergőt, és jó esetben 4-re itthon voltunk. Vagyis hiába 15-20 perc, azért ez igencsak 1,5-2 órás körút volt).
Dóri otthagyta a sixth formot (az első évet csinálta végig, a másodikat már nem fogja), kicsit besokallt. Egyrészt nagyon nehéz, átlagon felül kell teljesítenie. Ez kb. annyit jelent, hogy szabadideje nem sok volt, amikor mégis, akkor éjjel 1-ig, 2-ig leckét csinált, beadandót vagy tanult valamelyik vizsgára. Másrészt, elég sznob volt a suli, tele sok gazdag fiatallal (inkább szülővel), és nem engedhettük meg magunknak a párizsi utazást (hogy művészetet tanulmányozhasson a gyermek), a mindennapos városban való éttermi étkezést stb. Nem lenézték Dórit, erről szó sincs, egyszerűen ő nem érezte, hogy odavaló lenne. És igaz, hogy én egy évvel ezelőtt próbáltam vele megértetni, a rengeteg matekkal, a matekkal és az emelt szintű matekkal nem fog tudni mit kezdeni, hacsak nem akar matematikus lenni, de ő nem hitte el. Mostanra viszont látja, hogy tanul, tanul, tanul, de ha nem megy egyetemre (márpedig évi 6-10 ezer fontos tandíj mellett nem fog), az egész kárba vész. Van itt egy jól működő rendszer, amit talán gyakornokságnak, inaskodásnak lehetne fordítani (apprenticeship). Ez úgy néz ki, hogy a tanuló jelentkezik egy iskolába, college-ba (ez van a secondary school után, tehát valahol a szakközépiskola, gimnázium, főiskola összevont intézménye lehet), nem mindegyik college csinálja, tehát meg kell keresni a megfelelő iskolát. Illetve először ki kell találni, mit is akar a gyermek. Jelen esetben Dóri könyvelést szeretne tanulni. És dolgozni. A college tart egy 6 hetes ismerkedő tanfolyamot, heti 4 nap, ahol a gyermek reggeltől estig betekintést nyer a könyvelés „belsejébe”. Ezután keresnek neki egy céget a lakhelyhez közel (sok ilyen van, akik szerződést kötnek a sulival), de akár ő is kereshet magának egyet, ahol dolgozhat, mint gyakornok. Heti 4 nap munka, 1 nap iskola. Így tevődik össze a következő 2 éve. A munkáért általában a minimálbér felét szokták adni a gyakornoknak, viszont a 2. év végén megkapja a rendes képesítést, vagyis TAPASZTALAT-tal szerzi meg a tudást, mindamellett, hogy iskolában is tanulja. Ha mindenkinek tetszik a másik, akkor megkérik, maradjon az iskola elvégzése után, de ha tovább akar lépni, persze, ez is lehetséges. Nem úgy kerül ki az iskolából, hogy nincs gyakorlata, nem tudják hol alkalmazni, hiszen pont ez a lényege az egésznek, már tudja, mit kell csinálni, még ha nem is profi szinten. Ez most a nagy terv, én drukkolok neki. (Nem beszélve arról, hogy nem kell majd neki zsebpénzt adni, mert megkeresi…)
Ja igen, ő St. Albansba fog járni a suliba, ez valahol Luton és Hemel között félúton van, tömegközlekedéssel macerásabb, mint kocsival, de megoldja.
Gergő most végzett, ő is megy tovább, ő is a college-megoldást választotta, de nem a gyakornoki rendszert. Tanulni fog, grafikát és 3D dizájnt. Ez elég tág szak, tanul majd fotózást, művészettörténetet, illusztrációkészítést kézzel és géppel, modellezést, számítógépes látványtervezést, videojátékok programozását, igazából szinte mindent, amit be lehet taposni ebbe a kategóriába. A második évben szakosodnak, van választási lehetősége bőven. Ő Watfordba fog járni, amely Hemel után van délre, tehát utazni azt kell majd bőven, van egy közvetlen járat, lehetetlen időpontokban, de annyira oda akar járni, hát oldja meg. Hasonló szak van Lutonban is, de az nem az igazi (szerinte). Heti 3 napot kell bejárnia, a maradék kettőn dolgozni szeretne, hogy neki is legyen saját pénze (mert a smucig szülei nem mindig adnak zsebpénzt…).
A fent leírtak alapján látható, hogy a szélrózsa minden irányába fognak a gyerekeim iskolába járni, és eddig sem tudtam észben tartani, ki mikor végez, hol mi történik, de ezután azt hiszem, komplett naplót kell vezetnem, ha nem akarom elfelejteni ezeket. Már így is állandóan azt kapom, hogy de hát anya, én mondtam…