Rasszizmus avagy az emberi hülyeség
Azóta megtörtént a „nagy visszailleszkedő beszélgetés”, amelyre Bandi is eljött, hogy ne legyek mindig egyszem szülő. Csak a csupabűbájmosoly igazgatónő volt ott, Timi és mi ketten. Nem tudom, hogy mi késztette bájolgásra, az, hogy ketten voltunk szülők, ezáltal többségben, vagy hogy mindjárt vittünk magunkkal egy válaszlevelet (erről mindjárt írok többet), de le sem lehetett törölni a mosolyt az arcáról. Nem szeretem az ilyen alakoskodást, én nem szeretem őt, ő nem szeret minket, teljesen felesleges udvariaskodni, szerintem inkább csak feszélyez mindenkit, legalábbis engem nagyon.
A levél: többen írtak nekem, jelezték, hogy ne hagyjam annyiban a dolgot, igenis lépjek fel az igazságtalan vádakkal szemben. Nem nagyon akaródzott nekem ebből még nagyobb elefántot csinálni, de vesztenivalónk már nem volt, miért ne. Petra barátnőm segített összehozni egy szép, tartalmas levelet. Nem igazán fellebbezés, inkább csak annak tudatása volt, hogy nem értünk egyet a döntésével, a rasszizmus vádjával, valamint hogy nem is igazán Timi kezdte az egészet, és mindannyiunk felelőssége, a szülőké, az iskoláé, hogy jó útra tereljük a gyereket, vagyis némi lelkizés is volt benne. Timi csak a véleményét fejtette ki a maga kevésbé bájolgós módján, emiatt úgy érezzük, nem megfelelően van kezelve az ügy, némi túlkapást vélünk felfedezni a dologban. Azt is nehezményeztük, hogy a „rasszista” címke hosszú időn keresztül el fogja kísérni, és ez mennyire negatívan fog hatni a további életére stb.
Miss Csbm (csupabűbájmosoly) átfutotta a levelet, nyelt egyet, majd hellyel kínált minket, jelezvén, hogy később pontosan elolvassa, amiket írtunk, hogy megfelelően tudjon reagálni rá. Ott és akkor nem hangzott el a rasszizmus kifejezés, sőt, még csak nem is utalt rá. Az egyetlen, ami miatt neheztelt Timire, hogy illetlen, goromba, neveletlen, szemtelen volt (rude). Elmondatta vele a négyes aranyszabályt, miszerint légy gondoskodó, légy tisztelettudó, légy felelős, légy biztonságban. Ebből ő a másodikat sértette meg, ezt el is ismerte. Miss Csbm aláíratta vele, hogy ezentúl erre figyelni fog, tisztelettudó lesz másokkal, ő is aláírta, mi is aláírtuk. Még egyszer hangsúlyozom, rasszizmusról, vallásról egy árva szó sem esett.
Újabb mosoly Miss Csbm-től és már jöhettünk is el, Timi mehetett az osztályába.
Timit próbáltam kicsit megijeszteni, hogy ha ilyeneket mond, elküldhetik az iskolából is, sőt, hosszú távú következményként akár az országot is el kell hagynunk (tudom, ezt csinálhatnám jobban is, majd igyekszem). Ezt persze elmondta a két angol kislánynak is, akik azt mondták, az lenne a legjobb nekik és Angliának is, ha elhagynánk az országot. Amikor aznap sírva jött haza, mondtam, ne foglalkozzon velük, buta angol libák.
Nos, a folytatásról. Kérdeztem Miss Csbm-et, hogy vajon mégis mikor foglalkozik Timi ügyével, azt a választ kaptam (természetesen fülig mosoly kíséretében), hogy óóóóóóóó, rajta van ám az ügyön, ott áll az asztalán a kupac, tetején természetesen Timié. Mivel eltelt pár hét reagálás nélkül, május 24-én írtam egy emailt az iskolának (ugyanis nincs saját email-címe az igazgatónak), érdeklődve Timi ügyéről. Ma megjött a válaszlevél Miss Csbm-től postán, május 27-ei dátummal, miszerint a megyétől tanácsot kérve úgy döntött (nem értem, miért nem a királynőt kérdezte meg, de ne legyek rosszindulatú, lehet, ez a hivatalos eljárás), marad a rasszizmus címke Timi kizárásán. Mindazonáltal széljegyben feltüntetik a válaszlevelünket, a véleményünket. Mellékelten elküldte az iskola iránymutatását a rasszizmusra vonatkozóan. Valamint tájékoztatott, hogy az eset óta „valakik” hallották Timit azt mondani, hogy nem barátkozhat néhány lánnyal az osztályból, mert ők „bizonyos típusú angolok” (certain type of English), ez újfent kimeríti a rasszizmus fogalmát, nem szándékozik Timi ellen újabb kizárást eszközölni, de nagyon hálás lenne, hogy ha leülnénk vele elbeszélgetni arról, hogy ez a fajta beszéd, viselkedés nem elfogadható az iskolában.
Ezt sem hagytuk válasz nélkül. Gyorsan írtam egy válaszlevelet Miss Csbm-nek, miszerint továbbra sem értek egyet a rasszizmus címkével, megírtam, hogy én mondtam Timinek, hogy buták a lányok, és újfent nem ő kezdte ezt az egészet. Leírtam azt is, hogy mikor ideköltöztünk, hosszú ideig gúnyt űztek a nevéből (Timmy, a kisbárány, hátha valaki ismeri ezt a mesét, itt népszerű), az akcentusából, mégsem jelentettem, mert betudtam gyerekes viselkedésnek, ahogy a mostani, tízévesek közötti vitáról is ezt gondolom. Nem hiszem, hogy ténylegesen bántani akarnák egymást, nem beszélve arról, mi is mondunk olyat, amellyel megbántunk másokat, akarva-akaratlanul. Ettől függetlenül reményemet fejeztem ki, hogy a két másik lányt is kizárja ugyanezen vádakkal, azt hiszem, a „jobb lenne, ha távoznál az országunkból” kimeríti a rasszizmus fogalmát. Valamint megkértem, ha legközelebb valaki hallja, ahogy valaki látja azt, hogy hallják, amikor Timi mond valamit, akkor ugyanmár üljünk le közösen (a fültanú/k, Timi, Miss Csbm és mi, szülők), beszéljük meg, ki mit hallott pontosan, mert ezekkel a rosszindulatú bejelentésekkel, furkálódásokkal raboljuk egymás idejét, hihetetlen mértékű papírmunkát okozunk, és nem utolsósorban úgy, ahogy van, értelmetlen az egész.
Mondanám, hogy vigasztal, Timi hamarosan otthagyja ezt az iskolát (erről majd később egy másik bejegyzésben), de sajnos egyrészt a címke vele, rajta marad, másrészt ugyanilyen problémákkal valószínűleg később is szembe kell néznünk, jobb tudni előre, mire számíthatunk.
Most újfent várom a folytatást…
Azóta megtörtént a „nagy visszailleszkedő beszélgetés”, amelyre Bandi is eljött, hogy ne legyek mindig egyszem szülő. Csak a csupabűbájmosoly igazgatónő volt ott, Timi és mi ketten. Nem tudom, hogy mi késztette bájolgásra, az, hogy ketten voltunk szülők, ezáltal többségben, vagy hogy mindjárt vittünk magunkkal egy válaszlevelet (erről mindjárt írok többet), de le sem lehetett törölni a mosolyt az arcáról. Nem szeretem az ilyen alakoskodást, én nem szeretem őt, ő nem szeret minket, teljesen felesleges udvariaskodni, szerintem inkább csak feszélyez mindenkit, legalábbis engem nagyon.
A levél: többen írtak nekem, jelezték, hogy ne hagyjam annyiban a dolgot, igenis lépjek fel az igazságtalan vádakkal szemben. Nem nagyon akaródzott nekem ebből még nagyobb elefántot csinálni, de vesztenivalónk már nem volt, miért ne. Petra barátnőm segített összehozni egy szép, tartalmas levelet. Nem igazán fellebbezés, inkább csak annak tudatása volt, hogy nem értünk egyet a döntésével, a rasszizmus vádjával, valamint hogy nem is igazán Timi kezdte az egészet, és mindannyiunk felelőssége, a szülőké, az iskoláé, hogy jó útra tereljük a gyereket, vagyis némi lelkizés is volt benne. Timi csak a véleményét fejtette ki a maga kevésbé bájolgós módján, emiatt úgy érezzük, nem megfelelően van kezelve az ügy, némi túlkapást vélünk felfedezni a dologban. Azt is nehezményeztük, hogy a „rasszista” címke hosszú időn keresztül el fogja kísérni, és ez mennyire negatívan fog hatni a további életére stb.
Miss Csbm (csupabűbájmosoly) átfutotta a levelet, nyelt egyet, majd hellyel kínált minket, jelezvén, hogy később pontosan elolvassa, amiket írtunk, hogy megfelelően tudjon reagálni rá. Ott és akkor nem hangzott el a rasszizmus kifejezés, sőt, még csak nem is utalt rá. Az egyetlen, ami miatt neheztelt Timire, hogy illetlen, goromba, neveletlen, szemtelen volt (rude). Elmondatta vele a négyes aranyszabályt, miszerint légy gondoskodó, légy tisztelettudó, légy felelős, légy biztonságban. Ebből ő a másodikat sértette meg, ezt el is ismerte. Miss Csbm aláíratta vele, hogy ezentúl erre figyelni fog, tisztelettudó lesz másokkal, ő is aláírta, mi is aláírtuk. Még egyszer hangsúlyozom, rasszizmusról, vallásról egy árva szó sem esett.
Újabb mosoly Miss Csbm-től és már jöhettünk is el, Timi mehetett az osztályába.
Timit próbáltam kicsit megijeszteni, hogy ha ilyeneket mond, elküldhetik az iskolából is, sőt, hosszú távú következményként akár az országot is el kell hagynunk (tudom, ezt csinálhatnám jobban is, majd igyekszem). Ezt persze elmondta a két angol kislánynak is, akik azt mondták, az lenne a legjobb nekik és Angliának is, ha elhagynánk az országot. Amikor aznap sírva jött haza, mondtam, ne foglalkozzon velük, buta angol libák.
Nos, a folytatásról. Kérdeztem Miss Csbm-et, hogy vajon mégis mikor foglalkozik Timi ügyével, azt a választ kaptam (természetesen fülig mosoly kíséretében), hogy óóóóóóóó, rajta van ám az ügyön, ott áll az asztalán a kupac, tetején természetesen Timié. Mivel eltelt pár hét reagálás nélkül, május 24-én írtam egy emailt az iskolának (ugyanis nincs saját email-címe az igazgatónak), érdeklődve Timi ügyéről. Ma megjött a válaszlevél Miss Csbm-től postán, május 27-ei dátummal, miszerint a megyétől tanácsot kérve úgy döntött (nem értem, miért nem a királynőt kérdezte meg, de ne legyek rosszindulatú, lehet, ez a hivatalos eljárás), marad a rasszizmus címke Timi kizárásán. Mindazonáltal széljegyben feltüntetik a válaszlevelünket, a véleményünket. Mellékelten elküldte az iskola iránymutatását a rasszizmusra vonatkozóan. Valamint tájékoztatott, hogy az eset óta „valakik” hallották Timit azt mondani, hogy nem barátkozhat néhány lánnyal az osztályból, mert ők „bizonyos típusú angolok” (certain type of English), ez újfent kimeríti a rasszizmus fogalmát, nem szándékozik Timi ellen újabb kizárást eszközölni, de nagyon hálás lenne, hogy ha leülnénk vele elbeszélgetni arról, hogy ez a fajta beszéd, viselkedés nem elfogadható az iskolában.
Ezt sem hagytuk válasz nélkül. Gyorsan írtam egy válaszlevelet Miss Csbm-nek, miszerint továbbra sem értek egyet a rasszizmus címkével, megírtam, hogy én mondtam Timinek, hogy buták a lányok, és újfent nem ő kezdte ezt az egészet. Leírtam azt is, hogy mikor ideköltöztünk, hosszú ideig gúnyt űztek a nevéből (Timmy, a kisbárány, hátha valaki ismeri ezt a mesét, itt népszerű), az akcentusából, mégsem jelentettem, mert betudtam gyerekes viselkedésnek, ahogy a mostani, tízévesek közötti vitáról is ezt gondolom. Nem hiszem, hogy ténylegesen bántani akarnák egymást, nem beszélve arról, mi is mondunk olyat, amellyel megbántunk másokat, akarva-akaratlanul. Ettől függetlenül reményemet fejeztem ki, hogy a két másik lányt is kizárja ugyanezen vádakkal, azt hiszem, a „jobb lenne, ha távoznál az országunkból” kimeríti a rasszizmus fogalmát. Valamint megkértem, ha legközelebb valaki hallja, ahogy valaki látja azt, hogy hallják, amikor Timi mond valamit, akkor ugyanmár üljünk le közösen (a fültanú/k, Timi, Miss Csbm és mi, szülők), beszéljük meg, ki mit hallott pontosan, mert ezekkel a rosszindulatú bejelentésekkel, furkálódásokkal raboljuk egymás idejét, hihetetlen mértékű papírmunkát okozunk, és nem utolsósorban úgy, ahogy van, értelmetlen az egész.
Mondanám, hogy vigasztal, Timi hamarosan otthagyja ezt az iskolát (erről majd később egy másik bejegyzésben), de sajnos egyrészt a címke vele, rajta marad, másrészt ugyanilyen problémákkal valószínűleg később is szembe kell néznünk, jobb tudni előre, mire számíthatunk.
Most újfent várom a folytatást…
Szia! Elolvasta mindkét bejegyzésedet a témában és meg is osztottam, mert tanulságos. Megmondom őszintén, csak pislogtam és nem akartam hinni a szememnek, hogy mindez ilyen formán zajlik Angliában. Sajnos nekünk is van tapasztalat, bár nem ilyen durva. A mi kislányunk 2.5 éves, 4 hónapos kora óta vittem játszóházba és ott is voltak iszlám vallású anyukák, gyerekek, s például nem fényképezhettem le a saját gyerekemet a mászókán, mert "mi van, ha éppen lefotózom az iszlám vallású anyuka gyerekét, netán az iszlám vallású anyukát". Jó, nyeltem, ez a szabály, ez a szabály. Aztán odáig fajultunk, hogy a telefonomat sem vehettem elő a játszóház területén, hozzáteszem munkahelyi mobil ,mert otthonról dolgozom. Azt mondták, hogy ha ügyfél keres, akkor ki kell mennem az épület elé. És modnom, a gyereket húzzam magammal cuccostul, vagy ki fog ránézni? Hát ők azt nem tudják, de telefont sem szabad elővenni a játszóházban... Én is hasonlót éreztem, hogy miért van az, hogy a másikat figyelembe kell venni, de az én dolgaimmal nem foglalkozik senki. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, nem járunk oda már egy éve. Találtunk egy jobb helyet, egy anglikán szerveződésű játszóházat, ahol szintén vannak iszlám vallásúak, de érdekes, senki nem szól rám, ha lefotózom a gyerekemet, amint épp derékig ássa magát a homokozóba, mert olyan boldog. És akkor sem szólnak rám, ha felveszem a céges mobilt. Ksözönöm, hogy leírtad ezt az egészet, mert úgy látszik, erre fel kell készülni. Az eszem megáll...
VálaszTörlésNem tudom, mennyire kirívó a mi esetünk, nem olvastam utána, őszintén megmondom, máshol hogy megy. Csak azért írtam le, hogy mások esetleg tanulhassanak belőle. Nem beszélve arról, hogy Timi önmagában is elég extrém eset, ő is ritkaság :)
VálaszTörlésÉs igen, ahova ők járnak, ott tilos a fotókat megosztani, erre minden esemény előtt figyelmeztetnek. Fényképezhetünk, olyan még nem volt, hogy ránk szóltak volna (igaz, ez iskola, nem játszóház), de mindig hangsúlyozzák, hogy csak otthon, négy fal között nézegessük az elkészült képeket...
Azt hiszem, vagy itt, vagy Facebookon írtam, hogy sajnos erre nem lehet felkészülni, nem tudom megóvni a gyerekeket ettől, esetleg okulni tudunk egymás tapasztalataiból. És nem, nincsenek muszlim barátaink, ennek pedig egyetlenegy oka van, ők nem barátkoznak a mifélénkkel. És még mi vagyunk rasszisták...
Hát igen.
VálaszTörlésEgyébként ez a játszóház történetesen a Sure Start Children Centre, ami országszerte van, az önkormányzat tartja fent a önkormányzati adónkból, amit mi is fizetünk :)