Brighton, ahogy mi láttuk

Itt lakunk lassan három éve, de még nem jutottunk el Southend-on-Sea-n kívül sehova a tengerhez (sok más helyre sem, de oda majd máskor). Azt mondják, délen nagyon szép, nagyon népszerű a tengerpart, ódákat zengenek például Brightonról. Hogy oda egyszer mindenképp el kell jutni. Petra barátnőm is többször elhatározta, hogy szabadnapján lemegy oda, így kitaláltuk, hogy mivel ma munkaszüneti nap van, ráérünk, az év eddigi legmelegebb napját jósolják, lemegyünk a kicsikkel egész napra. A nagyok úgy tűnik, végleg kinőttek abból a korból, hogy a szülőkkel és a testvéreikkel kiránduljanak, így öten (Bandi, Petra, Timi, Kata, Lencsi és én) reggel felültünk a 7.30-as vonatra, amely átszállás nélkül két óra alatt van Lutonból Brightonban.
A vonaton történő nyüglődésekről nem mesélek, lényeg az, Lencsi volt a legjobb a három lány közül.
Amikor megérkeztünk, köd vagy/és pára borított mindent, az orrunkig sem láttunk, ráadásul hideg szél fújt, erősen kételkedtünk benne, hogy tényleg meleg lesz, hisz majdnem 10 óra volt. Elindultunk le a partra, amelyből sokáig semmit nem láttunk. De talán jobb is volt így.

A part menti „főutca” lepusztult, koszos, omladozó házakból állt, semmi szép nem volt rajta. Ezen és a közvetlen parti sétányon minden második bolt fish and chips (sült krumpli sült hallal) volt, hiszen itt ez nemzeti étel. Minden giccses, de lepusztult. A korlátok rozsdásak, málló festék, ahol még volt egyáltalán, a part koszos, és iszonyatosan büdös.
A híres pier (azaz móló) még rosszabb. Bóvliárusok hada (akárcsak a parton), vattacukor, bizsubolt, mint egy pocsék falusi búcsú, de annál drágább árakon (vittünk szendvicset, nasit, innivalót). A pier közepén egy óriási játékterem-épület állt, oda csak Petra pillantott be egy pillanatra, mi inkább kihagytuk. Flipperek, billiárdasztalok, félkarú játékgépek sokasága… Semmi értékest, szép, szemet gyönyörködtetőt nem láttunk.

Szép lassan kisütött a nap, elkezdtek gyülekezni az emberek, a végére annyian voltak, hogy lépni nem lehetett. Mindenki kezében, térdén fish and chips, fagyi, sokan fürödtek is a valószínűleg még jéghideg vízben (az enyémek is belesétáltak, hát nem volt meleg).

A kicsik élvezték a pacsálást, a kagylógyűjtögetést (inkább csak letört darabok, érdekes kavicsok kerültek a gyűjteménybe), Léna a nagy részét végigaludta, így csak mi unatkoztunk látványosan. Kicsit napoztunk még indulás előtt, aztán visszasétáltunk a kb. 15-20 percre levő állomásra, és hazajöttünk.

Az állomás felé vezető úton sem láttunk bezárt boltoknál, illetve nyitva lévő bazároknál többet. Volt még kínai, tai kajálda, és a szokásos napi boltok. De például gyümölcsöt nem láttunk sehol, egy szép kézművesboltot, vagy bármit, ahol érdemes lenne pénzt költeni. Nem tudom, Brighton többi része milyen, de a tengerparti álomszép részben nagyot csalódtunk.
Itt is voltunk. Többet sem megyünk.