Iskolaváltás 2.

Most már csak röviden számolok be a végeredményről. A lényeg: Timi hétfőtől idejár szembe, az utca túloldalára, ahova Kata is.
Mielőtt hazamentem, felhívtam a helyi önkormányzat illetékes osztályát, hogy találtam két másik iskolát elérhető (kocsival 6-8, gyalog kb. 35 perc) távolságban, nincs-e ott esetleg hely. Nem volt. Viszont felajánlottak egy sokadik iskolát, ahol lenne hely, ha jó nekünk. Sok választásunk nem volt, elfogadtam, nézzenek utána, megoldjuk. Attól sem riadtunk vissza, hogy anglikán egyházi iskola, legalább ragad valami a gyerekre az iszlám vallás tanulásán kívül is…
Amikor Magyarországon voltam, telefonáltak, hogy igen, véglegesen megvan a hely, mehetünk interjúra, küldik majd a levelet. Most hétfőn el is mentünk, körbe is mutogatták az iskolát, megvettük az egyenruhát, a táskát, megkaptuk a szükséges papírokat a jövő hétfői kezdéshez. Aprócska (na jó, nem is olyan aprócska) probléma volt, hogy percre pontosan ugyanakkor kell a két gyereknek a két különböző iskolában lennie. Hiába kb. 8 perc kocsival, ez azt jelenti, hogy a) Katát viszem reggel először, 8.40-kor átsétálok vele, 8.50-kor beülök a kocsiba Lénával és Timivel, elviszem Timit, leparkolok, kiveszem őket, valamikor 9 óra után pár perccel tud Timi beérni az iskolába, 8.45 helyett. b) lehetőségként Timit viszem először, kirakom az iskola előtt mondjuk 8.40-kor, hogy csak 5 percet kelljen várni a bejutásra, utána visszajövök Lencsivel és Katával kocsival, kb. 8.50-kor beviszem Katát, aki így csak max. 10 percet késik… Délután ugyanez pepitában.
Bementem kedd reggel Kata osztályfőnökéhez megkérdezni, nem lehetne-e valahogy megoldani, hogy Kata előbb vagy később menjen reggel és délután, akár egyedül is. Nos, ez nem működhet, nem tehetnek kivételt. Elmeséltem, mi a helyzet, mire azt mondta, ez csak rövid távú megoldás, szeptembertől majd jobb lesz, ha Timi ide járhat. Kicsit meglepődtem, mintha sugallta volna, hogy tud valamit. Viccesen megjegyeztem, ha hall valamit, azonnal szóljon, mert kétségbeesetten szeretném Timit ugyanoda hordani, ahova Katát, nem utolsósorban azért is, hogy végre ne kelljen itthon napközben az autó, vagyis el tudjak menni kora hajnalban dolgozni akár egész napra, és Bandi vihesse a gyerekeket – gyalog. Azt mondta az osztályfőnök, beszél a titkársággal, hátha meg tudják oldani Kata elhelyezését, amúgy pedig az ő lánya is 5.-be jár, ha Timinek sikerül idejárni, osztálytársak lesznek. És igen, valóban tudott valamit. Két órával később hívtak a titkárságról, hogy Timinek van egy hely, ha még érdekel, és hétfőn kezdhet. Majd kiugrottam a bőrömből örömömben. Felhívtam az anglikán iskolát, visszavittem az egyenruhát, táskát, papírokat, és szerdán átmentünk ide, Timinek bemutatni az új osztályát, osztályfőnökét, az egész iskolát. És persze megvenni az új egyenruhát, táskát, kitölteni a papírokat.
Ma van az utolsó napja a régi iskolájában, nehezen szakad el. Mégiscsak oda járt 3 teljes évet, hiányozni fognak neki a barátai. Már akik tényleg azok. Megígértem, nem fog megszakadni a kapcsolat, jöhetnek hozzánk, ő is mehet hozzájuk, néha-néha átviszem majd Hemelbe őt. Bandi csinált neki e-mail címet, ahova írhatnak azok, akik tudnak, ez viszont azzal jár, hogy néha át kell engednem a laptopom neki.
Hétfőtől könnyebb lesz az élet. Nem kell korán keltenem a kicsiket, nem kell autóznom reggel a csúcsforgalomban, rohanni, aggódni, hogy visszaérek-e időben, benzinben iszonyatosan sokat fogunk spórolni, elmehetek helyette dolgozni, ez pluszbevételt jelent, és ráérünk egy év múlva azon aggódni, hogy Timi hova megy majd középiskolába…

(Utóirat: semmi hír a rasszista vádakról, nem tudom, ide átkerült-e a papírokra, nem kérdezek rá, reméljük, tiszta lappal indul. Az anglikán iskolában hozta Timi a formáját, amikor leültünk az igazgatónővel és kedvesen üdvözölte az X.Y. anglikán egyházi iskolában, ahol reméli, jól fogja magát érezni, Timi megszólalt: Köszönöm, de én nem vagyok ám vallásos…)