Keresés ebben a blogban

2013. december 6., péntek

Év végi helyzetjelentés

Próbáltam összerakni, hol is tartok a beszámolókkal, és elhűlve láttam, hogy sok-sok információ hiányzik, ezeket most igyekszem pótolni.

Dóri
Lassan három hónapja dolgozik egy lutoni könyvelőirodában, könyvelőgyakornokként. Továbbra is jár heti 1 napot suliba (ahol könyvelést tanul), 4 nap pedig dolgozik, a hétvégéje szabad. Gyakornokként a minimálbér felét kapja (ez a törvényi minimum), illetve azt hiszem, pár pennivel többet, és ha így folytatja, emelni is fogják. Nagyon szereti a munkáját, de borzasztóan elfárad estére, mire hazaesik. 40 perc sétányira van a munkahelye, sajnos nem működik oda a tömegközlekedés, reggel 9.30-ra megy, délután 5-kor végez, ügyes, szeretik őt, reméli, sokáig fog itt dolgozni.
Betöltötte a 18. életévét, így legálisan ihatott Adammel egy pubban, amire nagyon büszke volt. Nemrég ünnepelték az egyéves évfordulójukat, megadták a módját (étterem, taxi, ünnepi vacsora stb.). Sajnos kevesebb idejük jut egymásra, hiszen mindketten dolgoznak, de igyekeznek összeegyeztetni a szabadidejüket. Mivel Dóri elmúlt 18, már nem járhat velünk a szabadidőközpontba a családi csomag keretében (nem mintha lenne rá ideje), saját jogon pedig 51 fontot kellene fizetnie, amit sem ő, sem én nem akarunk kifizetni. Így egyelőre a sport hanyagolva van, de nem aggódik, sétál eleget minden reggel és délután.


Együtt ünnepeltük Dóri 18. és anyu 60. születésnapját, közös ajándékot kaptak: jövő júniusban két hétre Mexikóba utaznak, egy igazi karib-tengeri luxusnyaralásra. Innen utaznak Londonból, már vágják a centiket, kapják az oltásokat, gyűjtik a költőpénzt…




Dóri megajándékozta magát egy tetoválással a szülinapjára, a hátán van 7 kismadár sziluettje, hetünket jelképezve. Saját maga fizette, tőlem „csak” engedélyt kért.

Itt még gyógyulófélben
Gergő
Végül Gergő is olyan suliba jelentkezett, mint Dóri, vagyis gyakornoki képzésre. Ő webdesignt, programozást, és hasonló, ki nem mondható dolgokat tanul. A beosztása más, egy hét iskola, egy hét munka, januártól pedig teljes állás. Egész eddig keresgettek neki állás után, így a munkaheteken itthon volt, csak iskolába járt. A héten hívták fel, hogy a múlt heti egyik interjúja sikerült, december 16-ától felvették egy lutoni céghez gyakornoknak, szintén a minimálbér feléért. Kb. 10 perc séta, az időbeosztás hasonló Dóriéhoz.
Nekünk ez annyiból lesz anyagilag könnyebb, hogy mindketten fizetik a saját útiköltségüket (suliba), nem kell zsebpénzt adni (ruhára, mozira, nasira), valamint saját maguknak kell fizetni a tévé- és telefon-előfizetésüket. Ami ezen felül marad, megtarthatják, továbbra is „ingyen” lakhatnak velünk, nem kell hozzájárulni a háztartáshoz, de cserébe nem is kérhetnek tőlünk pénzt. Előfordult már, hogy Dórit megkértük, hazafelé hozzon kenyeret, mert elfogyott, és nem kérte el az árát, de tegnap például önként hozott csokit a húgainak.
Gergő jövő hónapban tölti a 17.-et, így mindketten kaphatnak jogosítványt. Próbáljuk őket ösztönözni, hogy mielőbb tegyék le a vizsgákat, saját példánkból tudjuk, milyen jó, ha valakinek korán van jogosítványa és gyakorlata persze. Kocsit ígérni nem tudunk, de erről majd beszélünk akkor, ha már van jogosítványuk.

Timi
Úgy tűnik, Timinek sikerül kisebb-nagyobb zökkenőkkel beilleszkednie. Szereti az iskolát, vannak barátai, de még mindig ácsingózik a régiek után. Szeptemberben indult a házkapitány-választáson, saját kortesbeszédet írt és adott elő, meg is választották. Az iskolában négy ház van, két-két kapitány minden házban. Nem tudom, mi alapján választják ki, hogy ki melyik ház tagja, mert még osztályon belül is változó. Timi és Kata is a Stockwood house tagja.


A tagok pontokat gyűjtenek a legapróbb dolgokért, pl. minden héten hoznak haza hírlevelet, ha levágom az alján lévő egycentis részt és visszaküldöm, miszerint elolvastam, kapnak egy pontot. Vagy például minden pénteken van közös könyvolvasás Katának (többnyire egymagam vagyok szülőként, néha-néha van még egy anyuka), azért is pont jár. A hazahozott, elolvasott könyvért is kapnak pontokat. Személyenként és házanként is jár oklevél minden mérföldkőnél. Timi ma kapta meg az első 100 pontjáért járó oklevelet, Kata a múlt héten.





Timi sportkapitány is, bár igazából nem tudom pontosan, ezek a címek milyen feladatokkal járnak. Reggel mindig korábban megy, segít pakolni, rendezkedni, ezt a részét nagyon élvezi. Felelősségteljesnek érzi magát, azt hiszem, ez nagyon jó dolog. Sportol is, részt vesz az iskolai edzéseken: foci, netball, benchball. Iskolán kívül most csak street dance-ra jár.


Még októberben elmentünk egy válogatásra, egy színitanoda a dunstable-i színházban helyi musicalt csinál a High School Musicalből. Énekelnie, táncolnia és olvasnia kellett, két hét múlva jött a papír, hogy felvették, játszhat a darabban (kis szerep, de akkor is), jövő héten kezdődnek a próbák, február végén és március elején lesz előadásuk.

Kata
Katám csendes és szorgalmas, mint mindig. Kivéve amikor veszekednek Timivel vagy/és éppen hisztizik. Az év eleji szülőin mondta az osztályfőnöke, hogy igazi kis irányító, nem szégyenlős, bár csendes, valószínűleg ott éli ki magát, mert itthon Timi nem hagyja.
Októberben a hónap tanulója volt, a tanuláshoz való érett és pozitív hozzáállásáért.


Szeptemberben megint volt egy elhúzódó köhögéses időszaka (sajnos az asztmája miatt ez szinte törvényszerű), és megint gond van a hallásával. Csináltak az iskolában vizsgálatot, nem kellett elmenni a kórházba vele, azt mondták, nem olyan vészes (amúgy is javulást vettem észre), pár hét múlva újra megvizsgálják. Ezen sajnos nem tudok segíteni sem sapkával, sem meleg sóval, teljesen fájdalommentes, csak zavaró, hogy nem hall rendesen. Illetve ez csak engem zavar, őt nem igazán…

Lencsi
Sokfogú Lencsi még mindig energiabomba, bár mondjuk miért épp ő lenne kivétel. Fáradhatatlan a játékban, szaladgálásban, de még mindig elkerített része van a nappaliban. Vagy inkább nekünk van maradék rész, hiszen övé a nagyobb. Szinte mindent ért, de beszélni nem akaródzik neki, pedig már 16 hónapos. Dóri ennyi idősen már komplett szavakat mondott, sőt többet is egymás után, Gergő viszont kétéves koráig csak mutogatott és hümmögött (akárcsak Léna). Ebből is látszik, hogy minden gyerek fejlődése különböző, különben is addig örüljek, amíg csak négy beszél folyamatosan, nem öt.

Mit csinálnánk a babzsák nélkül?
Mivel apája vitte el az egyéves vizsgálatra, rájöttek, hogy ő szemüveges (ezt azért elég hamar észrevették, nem?), csináltak Lencsinél is szemvizsgálatot. Nem találtak semmit, de jövő héten el kell vinni pupillatágítós vizsgálatra is, a biztonság kedvéért.
A bőre még mindig csúnya, az ekcémája nem javul, inkább rohamokban rosszabbodik. Párhetente járok vele orvoshoz, mindig más krémet kapunk, mindig kikérdeznek újra mindenről, de sajnos nem segít semmi. Vakaródzik, ahol csak éri, kaparja magát, van, amikor csupa seb az egész gyerek. Csak remélni tudom, hogy ahogy Kata, ő is kinövi majd ezt, bár Katánál ez csak hároméves kora körül jött elő, és nem emlékszem, hogy ennyire csúnya lett volna.

Amúgy pedig készülünk a karácsonyra, gyújtjuk a gyertyákat, eszik az adventi csokikat, cukrokat, tegnap feltettünk pár égősort, hogy ne tűnjünk ki nagyon a tömegből, legyen a mi házunk is kivilágítva.
Szerintem már csak az ünnepek után jelentkezem újabb blogbejegyzéssel, addig esélyem sem lesz időt szakítani rá, hacsak nem csókol homlokon a múzsa és valamelyik éjjel gépet nem ragadok. De inkább nem ígérek semmit, az a biztos…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése